Rosetta űrszonda

Vízjégfoltokat fedezett fel a Rosetta a "Csuri-üstökös" felszínén

Régóta ismeretes, hogy a kométák magja rengeteg jeget tartalmaz és ahogy az égitestek közelednek a Naphoz, felszínük felmelegszik, a jég pedig gázokká szublimálódik.

2015.06.26 15:21MTI

Több mint száz vízjégfoltot fedezett fel az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Rosetta nagyfelbontású és kis látószögű OSIRIS (Optical, Spectroscopic, and Infrared Remote Imaging System) felvevőrendszere a "Csuri", azaz a 67P/ Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén.

A megfigyelések eredményeit az Astronomy & Astrophysics folyóirat legújabb számában ismertették a kutatók.

Régóta ismeretes, hogy a kométák magja rengeteg jeget tartalmaz és ahogy az égitestek közelednek a Naphoz, felszínük felmelegszik, a jég pedig gázokká szublimálódik. Az illékony anyagok kiáramlanak a magból, magukkal vonva a beléjük fagyott port. Az így kiáramló gázok és porok alkotják a hatalmas, rendkívül ritka légkört, a kómát az üstökös körül. A részecskék nagyon hamar elszakadnak a gázoktól, és a napsugárzás valamint a napszél hatására óriási csóvát alkotnak - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak a felfedezést bemutató ismertetőjében.

A por egy része az üstökös felszínén marad vagy visszahullik az égitest egy másik részén. Ez a folyamat magyarázhatja meg, hogy miért tűnt a korábbi vizsgálatok során oly sötétnek a "Csuri" vagy más üstökösök felszíne.

A Rosetta OSIRIS felvevőrendszere most 120 olyan régiót azonosított az üstökös felszínén, amelyek tízszer fényesebbek, mint az égitest többi része. A képződmények némelyike csoportokba "tömörül", míg mások magányosan "árválkodnak".

A több tucat méter átmérőjű halmazokat rendszerint a sziklák lábánál, törmelékkel borított területen fedezték fel. A feltételezések szerint ezekben az esetekben a vízjég a kőzet eróziója vagy a sziklafal leomlása során került napvilágra. Az izolált vízjégfoltok viszont semmilyen kapcsolatba nem hozhatók a környezettel, vélhetően ezek az objektumok az üstökös aktivitásának következtében lökődtek ki, ám mivel alacsony volt a sebességük, nem voltak képesek leküzdeni az égitest gravitációját és visszahullottak a felszínre.

Az összes fényes képződményt árnyékos területeken fedezték fel, és egy hónap leforgása alatt nem észleltek bármilyen szignifikáns változást az állagukban.

"A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy vízjég-foltokról van szó" - emelte ki Antoine Pommerol, a Berni Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.

A szublimációs folyamat laboratóriumi modellezésekor a kutatócsoport különböző ásványi részecskékkel kevert vízjég viselkedését figyelte meg a szimulált napsugárzás hatására. Mint kiderült, néhány órás szublimálás után néhány milliméter vastagságú porréteg képződött, teljesen befedve a vízjeget. Némely esetben azonban a nagyobb szemcsék elsodródtak a felszínről, foltokban kitakarva a por alatt rejtőzködő fényes vízjeget.

"Kísérleteink megmagyarázhatják a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről készült felvételeket, a viszonylag homogén sötét felszínt, amelyen csupán helyenként láthatók fényes foltok. Az égitestet feltehetőleg vékony porréteg borítja, mely alól imitt-amott kivillan a vízjég" - fogalmazott Holger Sierks, az OSIRIS-program vezető kutatója.

A szublimáció olyan halmazállapot-változás (fázisátalakulás), amelynek során a szilárd halmazállapotú anyag a melegítés hatására anélkül megy át gőzállapotba, hogy közben folyékony állapotot venne fel.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.