Éjszakai élet

Üstökösmag: váratlan porkitörés volt a sötét oldalon

A Rosetta-szonda a 67P/Churyumov-Gerasimenko rendszeres fotózása közben egy váratlan porkitörést rögzített az üstökösmag éjszakai, sötét oldalánál.

_{2015.05.24 09:06ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája egyre erőteljesebb porkibocsátást figyel meg a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökösnél. A képek készítése során a szonda OSIRIS képfelvevő rendszere egy váratlan porkitörést kapott el, méghozzá a 67P magjának árnyékos oldalán, ami azért meglepő, mert a tankönyvi elképzelés szerint a port mozgató gázok a napsugárzás hatására szublimálnak el a felszín közeléből - magyarázza a szokatlan jelenséget a Csillagászat.hu. A megfigyelés 2015. március 12-én történt, amikor az üstökös 2,12 CsE távolságra volt a Naptól és 3,06 CsE-re a Földtől, és tőlünk nézve az Aquarius (Vízöntő) csillagképben látszott. Ez egy nagyon ritka és szerencsés megfigyelés, mert elemzése hozzájárulhat az üstökösök aktivitási mechanizmusa rejtélyeinek megértéséhez.

Az alábbi animáció a váratlan porkitörés hirtelen előbukkanását mutatja be igen látványosan. A két egymást követő képet a Rosetta OSIRIS (Optical, Spectroscopic, and Infrared Remote Imaging System) rendszerének nagylátószögű kamerája (WAC) készítette, 75 kilométerre az üstökös magjától. Az első, 06:13 UT-kor készült képen nem látszik semmi fényesedés vagy porkitörés az üstökösmag éjszakai oldalán, de a mintegy két perccel későbbi felvételen jól megfigyelhető fényes porsugarak (jetek) törnek elő váratlanul a mag sötét oldalánál. Az OSIRIS kutatócsoport vezetője, Holger Sierks megjegyezte, hogy ez a megfigyelés rendkívül szerencsés véletlennek számít.

_{Animáció a váratlan porkitörésről. A két felvételt a Rosetta OSIRIS nagylátószögű kamerája (WAC) készítette, Forrás: ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team}

A 67P üstökös magja két összetevőből, egy kisebb és egy nagyobb komponensből áll, a szonda által rögzített porkitörés a nagyobbik részen történt. Az üstökösmag felszínének az a vidéke, ahonnan a porjetek előtörtek, az Imhotep régió. A nagyobbik komponens legnagyobb részét épp nem világította meg a Nap, vagyis ott éjszaka volt. Egyébként a régió a nevét arról a kr.e. 2750 körül élt ókori egyiptomi tudósról kapta, aki a III. dinasztiabeli Dzsószer fáraó alatt szolgált és a fáraó tanácsosa, valamint Ré napisten héliopoliszi főpapja volt. A világ első ismert (régészetileg dokumentált) mérnökének, építészének és orvosának tartják. Az Imhotep és a vele szomszédos régiók térképét mutatja be a következő ábra.

_{Forrás: ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA}

A 67P magja nagyobbik összetevőjén található felszíni morfológiai régiók térképe, amelyek közül a legfeltűnőbb az Imhotep.

Az Imhotep régió legnagyobb része viszonylag sima, medenceszerű vidék, de falak, kiemelkedések, fennsíkok határolják. A sima területek sem unalmasak, falak, árkok, redők is vannak a medence felszínén. A porjetek forrásvidékei szempontjából nagyon fontosak lehetnek a régió felszínén igen feltűnő méteres, néhányszor tízméteres poros-jeges tömbök, amelyek a naptávolság csökkenésével lesznek a gáz és por forrásai.

A porkitörés sugársávjainak hosszából, és a kialakulásukig eltelt mintegy két perces időtartamból megbecsülték, hogy a porszemcsék mintegy 8 méter másodpercenkénti sebességgel távolodtak az üstökösmag felszínétől, ami megfelel a Rosetta GIADA (Grain Impact Analyser and Dust Accumulator) pordetektora által meghatározott sebességnek.

Bár porkitörés megfigyelése idején az Imhotep régió már nagyon közel volt a helyi napfelkeltéhez, és a hajnali időszakban lehettek olyan felszíni kiemelkedései, nagyobb tömbjei, amelyeket már elérhettek a Nap súrló fénysugarai, azonban a jetek a terület középső vidékéről indultak ki, ahol még nem süthetett a Nap. Nem sokkal a nevezetes felvételek után, kb. 07:17 UT-kor már felkelt a Nap az Imhotep régió bizonyos területei felett, és a felszín fénye elnyomta a porjetek halvány derengését.

Az OSIRIS kutatócsoportban Jean-Baptist Vincent és munkatársai emlékeztettek, hogy az üstökösmagon belül, a felszínhez közel, a jégbe zárt gázok kiszabadulása beindíthatta az aktivitást. Néhány korábbi esetben már az üstökösmagok éjszakai oldalán,  illetve a nappalt az éjszakától elválasztó terminátor vonal közelében is megfigyeltek gáz- és porkibocsátás, például a Halley, 81P/Wild 2 és 103P/Hartley üstökösök magjai közelében elrepült űrszondák.

A 67P porkitörései egyre gyakoribbak, az elsőket még 2014. április/május fordulóján, mintegy két millió kilométerre a magtól figyelte meg a Rosetta. A március 12-én kiinduló porsugarak is hosszabb életűnek bizonyultak, ugyanis a Rosetta később is megfigyelte őket. A következő kép azt mutatja, hogy az Imhotep vidékéről továbbra is erőteljes porjetek törnek elő, ráadásul ismét éjszaka, amikor a területet nem világítja meg a Nap.

Egyébként a szonda 2015. március végétől a megfigyeléseit és méréseit az eredeti programjához képest az üstökösmagtól jóval távolabb, mintegy 100 kilométer távolságból végzi, nehogy az üstökös erősödő porkibocsátása valamilyen kárt tegyen a műszerekben, a napelemtáblákban, valamint a navigációért és a szonda stabilitásáért felelős eszközökben.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter