Megvagy!

Az első röntgenkép egy élő baktériumról

Eddig nem sikerült röntgenképet alkotni baktériumokról úgy, hogy azok ne pusztultak volna el azonnal, amint a káros sugárzás elérte őket. De most végre megvan a kis mikróba!

2015.02.14 17:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A cianobaktériumok (Cyanobacteria) baktériumtörzsét korábban kékmoszatok néven a növények országába sorolták fajainak megjelenése és életmódja alapján. Nevük egyrészt prokarióta rokonságukra utal, másrészt a többi fotoszintetikus színanyagot elfedő, kék színű fikociánra. A többi prokariótához hasonlóan a Föld legősibb szervezetei közé tartoznak, általuk vált belélegezhetővé az összetettebb létformák számára bolygónk levegője.

Mindmáig nem sikerült azonban róluk röntgenfelvételt készíteni; a parányi élőlényekre - érthető módon - halálos veszélyt jelent a röntgensugárzás. Nemrég azonban a SLAC National Accelerator Laboratory falai között kidolgoztak egy új módszert, melynek segítségével még azelőtt megvizsgálható a baktérium, hogy elpusztulna. A kutatást vezető Tomas Ekeberg, az Uppsala Egyetem professzora, a Linac Coherent Light Source (LCLS) névre keresztelt röntgenlézert használta a feladatra: rövidebb, kevésbé ártalmas impulzusokkal bombázták a mikrobát, ezáltal gyorsabban kaphattak képet a parányi élőlényről, mint ahogyan a sugárzás elpusztította. Valahogy így:


Forrás: SLAC National Accelerator Laboratory

További előny, hogy a technika nem követeli meg a vizsgálni kívánt faj "előkezelését": a maguk természetes, nem módosított változatában tekinthetők meg. Az így nyert információ révén pedig megnézhetjük, hogyan is épülnek fel a baktériumok és a vírusok, milyen belső struktúrával bírnak. Talán említeni sem kell, micsoda előnyhöz juttathatják ezek az adatok a kórokozókkal küzdő orvostudományt.



Már megint Stanford
A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanford Egyetem működteti, a Menlo Park-i Sand Hill Roadon (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító van benne elektronok és pozitronok gyorsítására. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál ki évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.

A gyorsítót a lézerből kijövő fényhezhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb hullámhosszú, úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására is használják az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyíltak meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik, írja a Wikipedia.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.