Még egy iskolabuszt is észrevenne a Galileo

Európa: hamarosan meglesznek az idegen életformák?

A Jupiter egyik legnagyobb holdján tízszer mélyebb óceánok alakulhattak ki, mint a Földön. Még részletesebb kép az Európáról, avagy ilyennek látnánk emberszemmel. Videónk is van!

2014.11.24 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: NASA

A fenti képet még az ezredforduló előtt lőtte a NASA Galileo űrszondája - akkor annyi adatot küldött a földi kutatóknak, hogy ezek még napjainkban is adnak kutatási lehetőséget. Egy időben a szonda olyan mértékben megközelítette a felszínt, hogy akár egy iskolabusz méretű objektumot is fel lehetett volna fedezni rajta.

A fenti képet ugyan már 2001 előtt közreadta a NASA, de nemrég újramegjelentetése mellett döntött. Kicsit átdolgozták a rajta látható színeket, hogy az megfeleljen annak, amilyennek egy ember valóban látná, ha az adott pozícióból tekintene le a holdra. Ennek érdekében a Galileo első és tizennegyedik keringési pályája során létrehozott képeket használták fel, melyeket anno infravörös-közeli színképben fényképeztek le. Ezeket zöld és lila szűrőkön áteresztve hozták létre a fenti fotót.



Európa
A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja vízjégből (10-15 km), illetve folyékony vízből (90 km) áll; míg a hold kisméretű magja vasból tevődik össze. Az egyik legvilágosabb a Naprendszer ismert holdjai közül; a beeső napfény 64%-át visszaveri a felszín. E felszín - bár nem különösebben mély barázdákkal van tagolva - meglepően sík. Csak kevés olyan felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.

Kevés becsapódási kráter található rajta, melyek közül csak háromnak nagyobb az átmérője 5 km-nél. A legnagyobb kráter, a Pwyll, 26 km átmérőjű és egyben az Európa egyik legfiatalabb geológiai struktúrája. A becsapódás során a mélyből több ezer kilométerre világos anyag dobódott ki. Az üstökösök és aszteroidák becsapódási gyakoriságának becslése legfeljebb 30 millió évben határozza meg a felszín korát.

Sima felszíne és annak struktúrái erősen emlékeztetnek a Föld sarkköri régióinak jégmezeire. Feltételezik, hogy a hold jégből álló kérge alatt folyékony vízóceán található, melyet az árapályerők melegítenek. Felszínének hőmérséklete az egyenlítőn csak kb. −160 °C, míg a sarkokon kb. −220 °C. Ilyen körülmények között a vízjég betonkeménységű.

A legnagyobb látható kráterek vízjéggel töltődtek fel, és ezzel "elsimították" a felszínt. Ebből a folyamatból, valamint az árapályerők által előidézett hőtermelésből arra lehet következtetni, hogy a hold jégkérge 10-15 km vastag, míg az alatta fekvő óceán akár 90 km mély is lehet. (forrás: Wikipedia) Feltételezések szerint ebben a közegben akár az élet is kialakulhatott, köszönhetően a meleg környezetnek.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.