Genetika, te csodás

Miért kell több tízezer ember egy űrutazáshoz?

A Mars "közel" van, pár fővel oda lehet menni és előbb-utóbb vissza is jönni. Ha viszont ki akarunk lépni a naprendszerből, akkor legalább 40 ezer embert kellene egyszerre utaztatni. Vajon miért?

2014.10.29 07:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikimedia

Ha képesek volnánk fénysebességgel haladni - ami nyilván ellentmond a relativitáselméletnek, de ettől most tekintsünk el -, akkor is több mint négy évig tartana az út az Alfa Centauriig. Itt találhatók - a Napot nem számítva - a hozzánk legközelebb eső csillagok. Arról azonban nincsen tudomásunk, hogy lakható bolygók is keringenek-e valamelyik plazmagömb körül, tehát nem jelentenek ideális célpontot az emberiségnek. Vagyis ennél jóval messzebbre kellene menni.

De mégis, mennyire messze? Becslések szerint néhány tíz fényéven belül már előfordulhatnak olyan zugok az univerzumban, amelyek alkalmasak (vagy legalábbis viszonylag gyorsan alkalmassá tehetők) az emberi faj hosszabb idejű megtelepedésére. Ha, tegyük fel, 30 fényéves távolságon találunk ilyen planétát, akkor az - és még mindig nagyot "mondunk" - a fénysebesség egytizedének tempójával is csak 300 év alatt érhető el (és akkor a gyorsítás/lassítás nyilvánvalóan időben hosszú szakaszát is figyelmen kívül hagytuk).

Ha elfogadjuk, hogy 300 év alatt odaérne fajunk a helyszínre, akkor az alsó hangon is 8-10 generációnyi embert igényel, már persze csak akkor, ha a csillagközi térben való utazás nem tölthető teljes egészében hibernációs állapotban. Vagyis olyanok érnének a kiszemelt bolygóra, akiknek már a rég meghalt nagyapja is az űrhajón született.

Tartsanak velünk, mindjárt a végére érünk! Tehát, van egy 300 éves út, egy 30 fényévnyi távolságban levő, lakható exobolygó, miért kell egy kisvárosnyi, negyvenezer embernyi tömeget megmozgatni? Nos, azért, hogy biztosítva legyen a genetikai változatosság, ne korcsosuljon el fajunk a hosszú űrutazás alatt a túlságosan belterjes szaporodás során. Ahhoz ugyanis, hogy egy adott - emlős - populáció hosszú távon egészséges maradjon, a génkészlet változatosságának legalább 98 százaléknyinak kell lennie. Az emberi faj esetében pedig 10 ezer főnél van az ehhez szükséges minimum legalsó határa, de inkább 40 ezres űrkolóniát lenne érdemes útjára bocsátani a kielégítő eredmény végett.

Noha technológiánk fejlődését nem láthatjuk előre 100 évvel (még 10-zel is nehezen), de azért komoly összegeket mernénk feltenni arra, hogy ebben az évszázadban ilyen nagyszabású misszió nem fog útjára indulni. Még abban az esetben sem, ha ráakadunk egy kozmikus léptékkel mérve a szomszédban levő, lakható(vá tehető) planétára. Fajunk a fizika hagyományos keretei között ugyanis csigalassúsággal képes csak helyet változtatni az űrben.

Persze egy irányítható féreglyukkal alapvetően változna meg a helyzet, de az egy másik történet...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.