Valahol messze, a Szaturnusz mellett

Egykor óceán lehetett a "Halálcsillag holdon"

Több szempontból is érdekes Naprendszerünk legkisebb, gömb alakú holdja. Mint kiderült, a népszerű nevén csak "Halálcsillagnak" hívott égitesten egykor óceán lehetett.

2014.10.20 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: NASA

A Mimas a Szaturnusz hetedik holdja, a nagyobb holdak közül a legbelső. William Herschel fedezte fel 1789-ben. Nevét a görög mitológia egy óriásáról kapta, aki Héraklész áldozata lett.

A hold átlagos átmérője 392 km, átlagos távolsága a Szaturnusztól 185 520 km, közel körpályán kering. Az árapályerők hatására mindig ugyanazzal az oldalával fordul a Szaturnusz felé. A Mimas keringési rezonanciában van a Szaturnusz egyik távolabbi holdjával, a Tethys-szel, 22,6 órás keringési ideje pontosan fele a Tethys-ének. A két hold egymást legjobban megközelítő találkozása a Szaturnusznak mindig ugyanazon az oldalán történik.

A Mimas sűrűsége kicsi (1,17 g/cm³), főként jégből áll. Hőmérséklete ennek megfelelően rendkívül alacsony, körülbelül −200 °C. Az ilyen nagy képződmény létezése azt igazolja, hogy az itt uralkodó hőmérsékleten a jég szilárdsága vetekszik a kőével.

A Szaturnusz-holdak közül ez a legkisebb, gömb alakú, felületén megannyi becsapódásból származó kráter van. A legfeltűnőbb képződmény a Herschel-kráter, melynek átmérője 130-140 km, a Mimas átmérőjének egyharmadát teszi ki. Mélysége meghaladja a 10 km-t, fala 5 km-rel emelkedik környezete fölé. A kráter közepén egy kb. 6 km magas hegycsúcs található. (Mintha szeme lenne.) A Herschel krátert előidéző hatalmas becsapódás igen közel sodorhatta a holdat a teljes megsemmisüléshez. A Mimas ellentétes oldalán látható roncsolódási nyomok arra utalnak, hogy a becsapódás kis híján kettészakította az égitestet. (forrás: Wikipedia)

Noha a Mimas ugyanúgy "kötött" a Szaturnuszhoz, mint a mi Holdunk (azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítja felé), orientációja miatt nem kör, hanem ellipszis alakú pályán halad körülötte. Ez a vízjáték (libration) lehetővé teszi, hogy betekintsünk abba, mi is történik belsejében. Mivel a várthoz képest a vízjáték kétszer nagyobb, ezért vagy máig folyékony fagyott jégpáncélja alatt a víz, vagy megnyúlt maggal rendelkezik.

Utóbbi valószínűségét minimalizálja, hogy a mintegy 4 milliárd évnyi létezése alatt bőven lett volna ideje magjának gömbformájúra változni. A víz folyékonyságát pedig alacsony radioaktivitása cáfolja, mostani tudásunk szerint nincsen elegendő sugárzás ahhoz, hogy fagypont felett tartsa a vizet. Pályája ráadásul nem biztosít elegendő energiát az árapály jelenség kialakulásához, ami megolvaszthatná a jeget.

Egyelőre tehát csak találgathatunk, de remélhetőleg hamarosan még több adat érkezik a kis égitest felől, így pontosabb képet alkothatunk róla.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.