Mélyalvás a mélyűrben

A marsutazás kulcsa

Hibernációra jó néhány faj képes, az ember azonban nem. Pedig számos előnye van a jelenségnek, különösen egy hosszan tartó űrutazás során. Megoldásra vár azonban néhány probléma is...

_{2014.10.19 11:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Freedigitalphotos nipitphand}

Ha közel fénysebességgel tudnánk utazni, akkor az egész probléma értelmét vesztené - legalábbis bolygóközi távolságban -, de mivel nagyjából 180 napig tart az út a Föld és a Mars között, ezért kénytelenek vagyunk azzal foglalkozni, hogy milyen kihívások is várnak az úton az űrhajósokra. Ezek javát képes lenne a hibernáció megszüntetni - például jóval könnyebb lehetne az űrhajó, ha nem kellene legalább viszonylag komfortossá tenni az emberek számára. Szükségtelenné válnának olyan kényelmi dolgok, mint konyha, szilárd táplálék, emberi léptékű lakótér stb.

Érdemes tehát kutatni a mélyalvás folyamatát - ezt teszi a SpaceWorks is, mely vállalat a terápiás hipotermia hatásait vizsgálja. Ennek során az űrhajósok testét mínusz 10-15 Celsius fokos hőmérsékletre hűtik, a téli álmot alvó állatokhoz hasonlóan szinte teljesen leállítják anyagcseréjüket és egyfajta hibernációs állapotba juttatják őket. Gyógyászatban már bevett eljárás egyébként a hideg használata, számos tanulmány foglalkozik az alacsony hőmérséklet egészségügyi hatásaival.

Ez azonban a legnagyobb probléma is a hibernációval - csak komolyan sérült embereken alkalmazták eddig, egészséges felnőtteket még nem vetettek alá ilyen teszteknek. Ráadásul a leghosszabb hipotermiás vizsgálat is "mindössze" 14 napig tartott. Ez elismerésre méltó eredmény, hiszen azt jelenti, hogy valaki két hetet töltött ebben az állapotban, de ne feledjük a Marsra vezető út - legalább - 180 napos!

És akkor még ott van a kognitív funkciók előre nem látható változásának kérdése is. Miként érinti az emberi agyat egy hat hónapos hibernáció és meddig tarthat egy ilyen hosszú álomból való ébredés? Csak pár órán keresztül zajlik le a folyamat, vagy akár több napot is igénybe vesz?

Ráadásul kezdeni kell valamit az izomsorvadással és a csontritkulással. Gravitáció és mozgás híján az emberi test elkezd leépülni, ez közismert tény, és már pár napos űrben való tartózkodás után is jelentkezik. Ellene a Nemzetközi Űrállomáson testedzéssel védekeznek, de hibernált állapotban ez nem kivitelezhető. A csontritkulást a SpaceWorks speciális gyógyszerkoktéllal ellensúlyozná, melyet a mélyalvásban levők intravénásan kapnának; az izmok leépülése ellen pedig apró, de rendszeres elektromos impulzusokkal vennék fel a harcot, gyakorlatilag folyamatosan gyakorlatoztatva a test izmait az út alatt.

Plusz ott van a kevéssé ismert koponyaűri nyomás problémája is. Gravitáció nélkül a testben található folyadékok hajlamosak a felsőtestbe gyűlni, amivel megnövelik a koponya belső nyomását. Ez többek között a látásérzetet is befolyásolja. Ugyanakkor már született néhány olyan orvosi tanulmány, mely szerint bizonyos helyzetekben a tudatosan előidézett hipotermia csökkenti a koponyaűri nyomást itt a Földön, így talán az űrben is megoldható lenne a probléma.

Ha a fentieket mind le tudtuk győzni, akkor még mindig ott a sugárzás kérdése. A Nemzetközi Űrállomáson tartózkodókat még a Föld erőterei majdnem olyan hatékonyan védik, mintha csak egy magasban szálló repülőgépen utaznának, ám a bolygóközi térben számolni kell a kozmikus sugárzás roncsoló hatásával. Ennek is van megoldása a SpaceWorks szerint. Állattesztek bizonyították, hogy hibernált állapotban, az anyagcsere lelassulásával a sugárzás hatása és a tumorfejlődés folyamata is jelentősen lecsökken. Ráadásul, ha az űrhajó mérete lecsökkenthető a hibernálás miatt szükségtelenné vált részek kihagyásával, akkor az így nyert terek egy részét nagyobb, sugárzáselnyelő pajzsok telepítéséhez lehet felhasználni.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter