Konyhakert a Marson

Megterem a marsi talajban a földi növényzet!

Nemcsak megterem, de még jobban is érzi magát a földi növényzet a Marson, mint az átlagos földi talajban. Az a 14 különböző faj mindenképp, amivel kísérleteznek.

2014.09.12 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Egy elképzelt marsi üvegház (forrás: NASA)

Ahhoz, hogy permanens kolóniákat alakíthassunk ki a Holdon vagy a Marson, célszerű lenne az elfogyasztott élelmiszer egy részét (de leginkább a teljes mennyiséget) helyben előállítani. Mindez nem működik termőtalaj nélkül, ám ha ezt nem kell a helyszínre vinni, akkor jóval könnyebben lehetne kialakítani a "marsi kiskertet".

Egy holland kísérlet pont ezen dolgozik, azaz azt vizsgálja, mennyire lehet alkalmas a helyi talaj a földi flórának. Marsi és holdi talajt szimuláló földrétegbe 14 különböző fajú növényt - répát, paradicsomot, búzát, és néhány további átlagos növény mellett négy olyan fajt, ami képes a légköri nitrogént növényi felhasználásra alkalmas állapotba alakítani - ültettek, azt vizsgálva, vajon életben tudnak-e maradni, ha az egyéb körülmények (napfény, víz, széndioxid) adottak? Az első eredmények szerint igen, sőt, még jobban is érezték magukat a "marsi talajban", mint a földiben.

Marsi föld
De honnan szerez a "hétköznapi" kutató marsi/holdi talajt? Nos, a NASA állítja elő és árusítja is, darabját (kb. 50 dekagrammot) 7,5 dollárért. A vörös bolygót szimuláló alapot Hawaii egyik vulkanikus kürtőjéből gyűjtik be, aminek nagyon hasonló a kémiai összetétele ahhoz, amit a Viking 1 talált anno a Marson. A "holdi talaj" pedig egy arizonai vulkanikus homoktárolóból származik.

Az igazi marsi és holdi talaj minden, a növények számára fontos összetevőt tartalmaz, kivéve a reaktív nitrogént (na és persze a gazdag vízutánpótlást). Habár a szimulált talajok mind összetételét, mind részecskeméretét tekintve nagyon hasonlítanak a fent említett két égitesten található eredeti talaj minőségére, sajnos nyomokban nitrátokat és ammóniát is tartalmaznak (ezt pedig imádják a növények). Vagyis a szimuláció nem mondható tökéletesnek.

És az ítélet...
Nem a holland kísérlet az első a témában, ám az összesen 840 cserepet tartalmazó kutatás a legnagyobb szabású mind közül. Az 50 napig vizsgált növények többsége mind a három talajban (kontrollként földi mintát is használtak) kikelt, nagy meglepetésre a "marsi talajban" érezték magukat a legjobban.

Kevésbé jó eredményt hozott a "holdi talaj": a keleti zergevirág (Doronicum orientale) és a vadrepce (Sinapis arvensis) nem érte meg az 50 napos időszak végét, a takarmány bükköny (Vicia sativa) pedig ki sem csírázott. Eszerint a leendő holdi farmereknek inkább nitrogén-javító baktériumokkal érdemes "beoltani" a holdi talajt a növényültetés helyett (előtt).

Az első kísérletek összességében bíztatóak, de még számos kérdést kell megválaszolni. Néhány példa: mennyi vizet képesek megtartani ezek a talajtípusok (a tanulmányban szereplők gyorsan kiszáradtak), hogyan nő a földitől eltérő gravitációs és megvilágítási környezetben a növényzet és így tovább.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.