Diplomata helyett szemtanú

Száz éve született a holokausztról a szövetségeseknek elsőként hírt vivő "futár"

Fiatalemberként diplomáciai karrierről álmodozott, mégis, amikor 1943-ban Franklin D. Roosevelt amerikai elnök a Fehér Házban fogadta, nem diplomataként, hanem szemtanúként jelent meg.

2014.04.24 07:00MTI
freedigitalphotos.net/antpkr

A 100 évvel ezelőtt, 1914. április 24-én született Jan Karski - eredeti nevén Kozielewski - elsőként vitte meg a második világháborús szövetségeseknek a holokauszt hírét, és adta át a lengyelországi földalatti zsidó ellenállás sürgős kérését, hogy állítsák le az európai zsidók elleni tömeggyilkosságot, mindhiába.

A szövetséges vezetők a varsói gettóról szóló beszámolót ugyanolyan kétkedve fogadták, mint a lengyel zsidó földalatti ellenállók üzenetét. Karski 1944 őszén megjelentetett könyve a lengyel földalatti államról az Egyesült Államokban bestseller lett, 360 ezer példányban kelt el, de a népirtás Auschwitzban és a többi haláltáborban ettől függetlenül még hónapokig folytatódott.

Karski katolikus családban született a multikulturális Lódzban, ahol sok zsidó is élt. Jogot végzett és diplomáciát tanult az akkor Lengyelországhoz tartozó Lemberg (lengyel nevén Lwów) János Kázmér Egyetemén, és katonai szolgálata, majd diplomáciai gyakorlata után 1939-ben a lengyel külügyminisztériumban helyezkedett el.

A háború kitöréséig a megnyerő külsejű, több nyelven beszélő fiatalember a lembergi és varsói szalonok kedvence volt. A Lengyelország elleni német, majd szovjet támadás után tartalékos tisztként behívták, szovjet fogságba esett, ahonnan azonban sikerült megszöknie, és - inkább a véletlen folytán - kapcsolatba került a lengyel földalatti ellenállással.

Rendkívüli emlékezetének és sokoldalú nyelvtehetségének köszönhetően futárszolgálatot teljesített az ellenállás vezetői és a kezdetben Párizsban, utóbb Londonban székelő lengyel emigráns kormány között. A Karski név egyike volt az illegalitásban használt hét álnevének, és azt a háború után is megtartotta. Egyik franciaországi küldetése során 1940-ben a Gestapo Szlovákiában elfogta és megkínozta.

Öngyilkossági kísérletet követett el, mert attól tartott, hogy a kínzások hatására elárulhat féltve őrzött titkokat. Az ellenállásnak sikerült egy őrt megvesztegetnie, és Karskit a kórházból kicsempésznie. Egy időre "karanténban" helyezték el, hogy megbizonyosodjanak, nem lett áruló, majd visszatérhetett az illegális tevékenységhez.

1942 nyarán londoni útra készült, hogy elvigye a lengyel emigráns kormánynak a földalatti politikai és katonai ellenállás jelentését a megszállt Lengyelország helyzetéről. Mielőtt küldetését megkezdte volna, Varsóban a zsidó ellenállás két vezetőjével találkozott. Ez a találkozó egész életét megváltoztatta.

"Rémálom volt" - írta erről az estéről, értesülve arról, hogy a németek már 1,8 millió lengyel zsidót gyilkoltak meg. "Az volt a benyomásom, hogy földrengés történt, megnyílt a föld, és az emberiség egy részét elnyelte" - írta.

Zsidó elvbarátai két alkalommal, titokban becsempészték a varsói gettóba. További adatgyűjtés végett német katonának öltözve bejutott egy zsidó foglyok számára létesített átmeneti táborba is.

A foglyok, akikkel találkozott, és akik már nem hittek abban, hogy túlélhetik a borzalmakat, könyörögve kérték, "rázza fel a világ lelkiismeretét". Ez a remény - nem az ő hibájából - nem teljesült. Jelentését megkapták a szövetséges kormányok, fogadta őt Roosevelt amerikai elnök, akinek javasolta, hogy a szövetségesek intézzenek ultimátumot a németekhez: amennyiben nem hagynak fel a zsidók gyilkolásával, bombázni fogják városaikat.

Javasolta, hogy bombázzák a megsemmisítőtáborokba vezető vasútvonalakat, szállítsanak fegyvert a partizáncsoportoknak és nyissák meg a határokat, könnyítsék meg az útlevelek kiadását a holokauszt elől menekülő zsidók számára. Roosevelt azonban azt mondta neki, "a németekkel a háború után fogunk elszámolni".

Karski Amerikában sok jeles személyiséggel találkozott, jelentését mindenütt ismertette, ahová csak eljutott, de sehol sem találkozott megértéssel a zsidó nép tragédiája iránt. Sokan nem hittek neki, jelentését az emigráns lengyel kormány propagandájának vélték.

Többé nem térhetett vissza Lengyelországba, identitása a németek számára ismertté vált. A háború után, meggyőződéses antikommunistaként az Egyesült Államokban telepedett le, a Georgetown Egyetemen tanított.

Tanítványai közé tartozott a későbbi amerikai elnök, Bill Clinton is. Izraeltől megkapta a tiszteletbeli állampolgárságot és a Világ Igaza kitüntetést. 2000. július 13-án hunyt el Washingtonban. Születésének 100. évfordulója emlékére a lengyel parlament 2014-et Karski-emlékévnek nyilvánította, amelynek során számos rendezvényt tartanak az egykori "futár" tiszteletére.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.