Vízben gazdag az Enceladus

Egész óceánt rejthet a Szaturnusz kicsiny holdja

Egész óceánnyi vizet rejthet a Szaturnusz holdja, az Enceladus; úgy tűnik, erre bizonyítékokat találtak amerikai csillagászok.

2014.04.04 13:21MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A kis égitest azóta tartja izgalomban a tudósokat, mióta déli féltekéjének egy térségéből vízgőz kerül az űrbe az észlelések szerint - tudósított a BBC hírportálja a Science című tudományos lapban megjelent tanulmányról. Most az amerikai űrutazási hivatal (NASA) Cassini űrjárműve elhaladt a hold mellett, és precíz mérései alapján a kutatók kimutatták a gravitáció jeleit.

A mérések szerin az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a kis hold, ez 245-ször annyi, mint a Garda-tó vize - írták a kutatók. Az eredmények azt a nézetet támaszthatják alá, hogy az ötszáz kilométer széles hold az egyik legalkalmasabb arra, hogy a Földön kívüli élet jeleit keressék rajta.

A Cassini adatai alapján az Enceladus jégpáncélja alatt negyven kilométerrel mintegy 12 ezer köbkilométernyi vízréteg helyezkedik el közvetlenül az égitest rétegzett, köves belseje fölött.

Ugyancsak a Cassini észlelte először a légkör szórványos nyomait az Enceladus körül 2005-ben. Az ezt követő megfigyelések szerint a légkör forrásai azok az ásványokban gazdag vízgőzsugarak, melyek a felszín tigriscsíkoknak nevezett repedéseiből törnek föl.

A Cassini egyenesen a töréscsíkok fölé repült, hogy megvizsgálja, mennyi a sugarak só- és szervesmolekula-tartalma. Az Enceladus nagy, ellipszisalakú pályán kerüli meg a Szaturnuszt.

Az óriásbolygó gravitációja tehát a pálya hozzá közeli szakaszán felmelegít és felolvaszt valamennyit a kis hold jegéből, az így keletkezett folyadék ezután a tigriscsíkokon keresztül az űrbe lökődik, bár pontosan nem tudni még, hogyan történik ez. Luciano Iess és kutatócsoportja megmérte a Cassini sebességváltozását, amikor az űrjármű az Enceladus saját gravitációs mezőjén haladt keresztül.

A változás igen csekély volt, mégis lehetővé tette, hogy a hold tömegeloszlásának variációit megmérje. Az égitest déli féltekéjén rögzített adatok anomáliáját legjobban a nagy víztömeg jelenléte magyarázhatja. Bizonyítékok utalnak arra, hogy a Naprendszer több holdjának jégpáncélja alatt óceánok rejtőznek.

Közülük egyik a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán, ide tartoznak a Jupiter Európa, Ganümédész és Kallisztó nevű holdjai és talán a Neptunusz Tritonja is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.