Csontok a Mary Rose roncsai között

16. századi férfiakról suttognak a csontvázak

A csontvázak, amelyeket VIII. Henrik hadihajója, a Mary Rose roncsai között találtak, a 16. századi férfiak életéről mesélnek, a nagyszabású biomechanikai kutatást a walesi Swansea Egyetem kutatói végzik.

2012.03.21 20:29MTI
hirdetés

A roncsok között 92, viszonylag ép csontvázat találtak. A korabeli dokumentumok szerint a hadihajón egy íjászcsoport szolgált, ezek földi maradványait kísérlik meg azonosítani a tudósok. Mint Alexandra Hildred, a Mary Rose Alapítvány kurátora kiemeli, a Tudorok korában törvényi előírás volt minden férfi számára az íjjal való bánásmód elsajátítása, az edzések kora gyermekkorban kezdődtek.

A felszínre hozott csontvázak közül soknál a fizikai terhelés a vállízületen és a derékcsigolyákon hagyott nyomot. Nick Owen, a Swansea Egyetem biomechanikusa azt emeli ki, hogy az angol hosszúíj (longbow) kezelése speciális technikát és jelentős, körülbelül 90 kilogrammos erőkifejtést kívánt.

"Az újászok elitatléták voltak a Tudorok korában, hiszen nem akármilyen erőnlétet kívánt, hogy percenként 12 nyílvesszőt képesek legyenek kilőni úgy, hogy a nehéz íjat egy kézben tartották" - mutatott rá Nick Owen, hozzátéve: ismert tény, hogy Mary Rose fedélzetén íjászok szolgáltak.

Földi maradványaikat az alkar csontjainak vizsgálatával kívánják azonosítani. Már találtak egy olyan csontvázat, amelynél 48 százalékos különbséget fedeztek fel a két kar csukló- és könyökízülete között.

A vizsgálatok során virtuálisan 3D-ben "keltik életre" a csontvázakat, hogy elvégezzék a méréseket a földi maradványok károsítása nélkül. A kutatások nyáron fejeződnek be, s az így kapott adatokkal egészítik ki az ősszel nyíló új Mary Rose múzeum anyagát.

A Mary Rose korának egyik legnagyobb hadihajója volt, fegyverzete 90 ágyúból, legénysége 200 tengerészből, 185 katonából és 30 ágyúkezelőből állt. A hajó 1512-ben készült el, és szolgálatának 33 éve alatt számos háborúban harcolt Franciaország és Skócia ellen; végül 1545. július 19-én francia gályákkal harcolva süllyedt el a Wight-sziget közelében.

1836-ban helyi halászok fedezték fel a roncsot, és búvárok néhány tárgyat felhoztak róla, majd újból feledésbe merült; részletes feltárására 1967-es újrafelfedezése után került sor. 1982-es kiemelése a tengeri régészet egyik legnagyobb szabású és legdrágább vállalkozása volt; a sikeresen megmentett rész Portsmouthban tekinthető meg.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.