Jyottish, a Hindu asztrológia

A Hindu asztrológia, eredeti szanszkrit nevén JYOTTISH, az ősi, védikus tudás részét képezi.
_{2003.09.15 18:37, Forrás: tantralap}

A védikus írások szerint az életünk lefolyása, valamint az, hogy milyen bolygóállás alatt születtünk, előző életünk tetteinek - azaz a karmánknak - a következménye. Ahogyan egy utazás során is van egy kiindulási és egy végcélunk, úgy az életünk is egy utazásnak tekinthető. Ahogyan egy utazást kényelme- sebbé tehetünk, ha Mercédesszel, és nem ökrös szekérrel utazunk, ugyanígy kényelmesebbé és boldogabbá tehetjük az életünket, ha alkalmazzuk a Védák évezredek óta fennmaradt tanításait. Ezért érdemes figyelembe venni jyottish által nyújtott segítséget, Sok kellemetlenségtől, betegségtől, boldogtalanságtól kímélhetjük meg magunkat a védikus asztrológia által nyújtott szabályok alkalmazásával.

A jyottish tudásának nem ismerjük a kezdetét, mint az ókori világban nagyon sok kultúrának.

Ezért a hagyomány úgy tartja, hogy a védikus asztrológia tudományát az istenek súgták meg a Rishiknek (a titkok tudóinak), meditációjuk közben.

Hogy mi az alapja a mítoszoknak, azt nem lehet tudni, de az bizonyos, hogy mint minden ősi kultúrában, így valószínűleg a legősibben is, az emberek próbálták megfigyelni a világmindenséget, a minket körülvevő világ változásait, uralkodó törvényeit.

A legjobb megfigyelők lettek a jyottishik, az asztrológusok, akik a mikro - és makrokörnyezet alakulásait az Univerzum látható változásaihoz kötötték. A furcsa egybeesések és az ismétlődések meghatározásával, feljegyzésével és megfogalmazásával megkönnyítették az életüket.

Megfigyelték, hogy azokat a gyógynövényeket, melyeknek a föld feletti részét használjuk, teliholdkor, melyeknek pedig a gyökereit alkalmazzuk, újholdkor érdemes begyűjteni.

De a sebek is vérzékenyebbek teliholdkor, tehát nem érdemes operációt ekkor végezni.

Ha valamit kiteljesíteni, beindítani, felvirágoztatni szeretnénk, akkor a Hold telő fázisában vágjunk bele, míg ha valamit befejeznénk, megszüntetnénk, felszámolnánk, akkor ezt fogyó Hold időszakában tegyük.

A legegyszerűbben megfigyelhető változás a Hold (Chandra) 28 napos dagadása-fogyása, a Nap (Surya) 1 év alatti körforgása a 12 állatövi jegyen (rashi) vagy házon (stana) át.

E megfigyelésekből alakult ki az aszcendens (lagna) fogalma, mely a megszületés (köldökzsinór elvágása) pillanatában a keleti égbolton felbukkanó állatövi jegy (rasi), vagyis a szülött személyiségére analogikusan legjellemzőbb tulajdonságokkal bíró első ház.

E ténynél érkeztünk el a káldeusi és a védikus asztrológia közötti legfőbb különbségekhez. A nyugati rendszer tropikus, vagyis földünket a naprendszerünkben nézi, míg a jyottish sziderikus, tehát világunkat, sorsunkat az univerzumban szemléli és így a múltból a távlatokba mutat, nemcsak e világi életünkre, hanem a védikus világkép szerint az előző- és következő (karma) életeinkre is.

A nyugati asztrológia tudatos csillagászati számításokon, a materiális világ megfigyelésein alapszik, míg a jyotish a kozmikus tudatból keletkezett és meríti az ismereteit, kötődik a mitológiához, így az analógiák megfejtéséhez.

Ennek ellenére az ősi védikus asztrológiában is mindennek megvan a pontos szabálya, bár szabályai egyszerűek, közérthetők, számolhatók és nagyon könnyen alkalmazhatók, tehát a jyotish semmit sem bíz a véletlenre.

A védikus asztrológiában 9 bolygót veszünk figyelembe: Nap, Hold, Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz, Ráhu és Kétu. Ezek a bolygók különböző kapcsolatokban állhatnak egymással: baráti, semleges, ill. ellenséges viszony lehet között.

A bolygók közötti barátság, illetve ellenségeskedés okaihoz hosszú történetek fűződnek, melyeket a különböző védikus írásokban, például a puránákban, illetve a Srimad Bhágavatamban találhatunk meg.

Az egyik ilyen történet a következőképpen hangzik:

Évezredekkel ezelőtt a félistenek és a démonok közösen nekiálltak, hogy kiköpüljék a Tej-tengert. A köpülés során sokfajta termék keletkezett, melyek közül a legfontosabb az örök életet adó ital, a szóma volt. Ezt Visnu női alakban megjelent inkarnációja osztotta szét a félistenek között. A démonok nem voltak igazán boldogok amiatt, hogy ők nem kapnak a belőle, de egyikük kivételével elfogadták a helyzetet.

Ez az egy kivétel volt Ráhu, akit az indiai asztrológiakönyvek néha Sárkánynak neveznek. Ráhu elrejtőzött a Nap és a Hold közé, gondolván, hogy Mohini-murti, az Úr Visnu inkarnációja nem veszi majd észre a cselt, és neki is ad aszómából. Mohini-murti természetesen észrevette a csalást, de nem szólt semmit, és neki is adott az örök élet italából. Alighogy lenyelte a nektárt Ráhu, a Nap és a Hold észrevették a csalást. Nagy felháborodás tört ki a félistenek között, minek következtében meg akarták ölni őt. Sikerült is levágni a fejét, de mivel már ivott a szómából, így nem halt meg, és azóta is így, két részből állva kering az égbolton a többi bolygóval ellentétes irányban. Ráhu a sárkány feje, míg Kétu a farka. Ők ketten soha nem tudnak megbocsátani a Napnak és a Holdnak, valamint a Jupiterrel is ellenséges kapcsolatban állnak.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Az asztrológiában és Istenben hisznek a német tinédzserek Könyv: Gina Lake: Karma az asztrológiában