Olimpia-vélemény vendégírótól

Budapest, 2032

Sokan kérdeztétek a véleményemet a 2024-es budapesti olimpiai kandidálásról. Jó ideje ízlelgetem a vélemény-morzsácskámat, és most hogy már látjuk a figurát, szívesen leírom mit látok én.

2017.02.27 06:45Dechert Áron
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Jómagam bizakodó vagyok. Bízom a magyar társadalom kíváncsi és érdeklődő látásmódjára. Arra a látásmódra, amelyik most ebben a helyzetben gyorsan megnézi, hogy 2028 vagy 2032 lesz esélyesebb arra, hogy abban a ciklusban Európa legyen a "soros". És az esélylatolgatás után (ami azért nem egyszerű, lévén még nem tudjuk, hogy 2024 Európa vagy USA, ami nem mindegy), egy hús-vér társadalmi konzultációban aktívan részt vállaló társadalom az aktuális kormánnyal együtt nekiered mondjuk 2032-nek. És az egyébiránt bájosan gyönyörű, hogy egy 2032-es budapesti olimpia aztán már irgum-burgum, hogy politikai konszenzus mentén kell, hogy szerveződjön, hiszen nincs olyan élőflóra (ember biztos nincs) ebben az országban, amelyik képes lehet akár megtippelni, is hogy ki fog kormányozni 2026-ban, mondjuk. Akkor meg már miért ne lenne végre valami egy kellemes közös nevező. Jelesül egy hazai rendezésű olimpia.

Ez a része szerintem pipa. A neheze ezzel le lesz tudva, mert így abban biztosak lehetünk, hogy az ügy nem lesz kitéve a politika szeszélyének, és nem mérgezik meg mindenféle-fajta gazdasági oligarchák személyes és – már meg ne sértsem őket – kicsinyes ügyeik és ügyeskedéseik.

Ez azért fasza, mert ebben az esetben valódi esély kínálkozna (nem nyomásra és nem kikényszerítve) arra, hogy tényleg mindenki hozzárakja a magáét egy, időtávban azért még belátható (15 év), de mégiscsak a talán pontosabb tervezésre is lehetőséget biztosító 2032-es (még mindig) álomhoz.

Hogy ki mindenki?

Mindenki, akinek van ideje, affinitása arra, hogy kövesse, véleményezze, értékelje a kormány tervezését oly módon, hogy specifikus koncepcionális kérdésekben ez a munka valóban egy közös stratégia mentén valósuljon meg. Ennek az egész olimpiás cuccnak már csak így látom az értelmét. Frontba összeengedni a politikumot, a szakmát és a társadalmat egymással. Előkészítve, és vigyázva a másikra.

Merthogy közben pedig egy csomó értékes alap megvan. Ez egyértelműen a regnáló kormány érdeke. A regnáló kormány miniszterelnöke érzékeny a sportra, mint aktív személyiség-alakító tevékenységre. És mer álmodni. Ez kellett ehhez a pályázathoz, és kellett az eddigi megsüvegelendő eredményekhez. A sport-infrastrukturális fejlesztésekhez, a sport, mint társadalomalakító élettér kiszélesítéséhez, a magyar élsportolók önbizalom-növekedésével párhuzamosan látható komolyabb nemzetközi elismertségének, a sikeres és felemelő hazai rendezésű világversenyeknek. És bár minden, nem rosszindulatból táplálkozó és bátor kezdeményezéssel képes vagyok azonosulni, de a Momentum mindentől függetlenül abban hibázott, hogy nem rendelkezett alternatívákkal arra vonatkozóan, hogy a tervezett 2024-es olimpiatervezés várostervezési, városképészeti szempontjai hogyan legyenek összeérintve a sok esetben igen specifikus sportszakmai érdekekkel annál költséghatékonyabban és ideálisabban mint ami a kormány tereiben szerepelt. Ha a szívükre teszik a kezüket, néha azért szerintem elmormogják, hogy a verébre ágyúval való lövöldözés esetével ők is találkoztak pár alkalommal az elmúlt pár hónapban. Merthogy egy ekkora projektet lássuk be, egyszerűbb fikázni, mint pár hangsúlyosabb pontját kicsit szétszedni, aztán javasolni egy cukibb megoldást. De nem baj, kellenek az új erők, persze leginkább akkor, ha inspirálni képesek. Egyébiránt egy 2032-es olimpia a Momentum számára is egy aranyos úszógumit dob: bebizonyíthatják, miszerint ők valóban nem az ügy ellen, hanem az ügyÉRT tettek mindent, és ezerrel belevetik magukat egy tervezhetőbb (kérték), szélesebbre nyitott társadalmi konzultációt biztosító (kérték), és az együttműködést és folyamatos párbeszédet biztosító (kérték) olimpia-projektbe.

Hogyan lehet kerek?

Szóval nagyon nem érzem azt, hogy szégyen lenne most azt mondanunk a NOB-nak, hogy tisztában vagyunk a kereteinkkel, ezeket most már világosan látjuk (lószart, de képünk legalább már van arról, hogy Bp. és olimpia), és őszintén beszámolni arról, hogy a magyarországi társadalompolitikai feszültségek oldása egy baromi kemény folyamat nálunk. És bár mentséget gyártani nem egy okos próbálkozás, azért arra ki lehet térni hat szó erejéig, hogy nálunk 26 éve volt a rendszerváltás. És ezzel párhuzamosan pedig MOST megkezdeni a kampányt 2032-re. Csendesen, és folyamatosan mantrázva, hogy nehogy beelőzzön minket egy keleti blokkhoz tartozó cuki szomszéd. Szerintem ez ÍGY kerek lehet. Még ha tartalmaz is naiv ideákat tartalmazó íveket.

Ezeket kompenzálva leszek egy pillanatra kőkemény: vannak helyzetek, amikor drasztikusan kell leválasztani az előzményekből generálódó, és az ügyet hátráltató tényezőket, és innovatív és nyitott szemlélettel megkezdeni a meglévő eredményeket alakítását. Máshogy nem megy.

És bár a mozgást alapszükségletként értelmező Hanna lányom (11, tánc) már benne lesz a korban:-), a focilabdával egybenőtt Ábel fiam (7, kapus) azért kivéthetné az ellenfelek szemét az én szemem láttára 2032-ben, itt Budapesten:-)

Az van, hogy én sportrajongó apaként és férfiként, meg amatőr sportolóként, meg sportszakemberként az esélyt látom most ebben. Ezen, egyébiránt, magam lepődtem meg a legjobban. De jó, próbáljátok ki.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.