Szubjektív helyszíni élménybeszámoló

London, 3. nap - Becky, Becks, büszke britek és magyarok

Az első vasárnapi olimpiai napon örülhettünk arany-és ezüstéremnek, szomorkodhattunk csapataink vereségei miatt, és megismerhettük az egyetlen szóval leírhatatlan Olimpiai Parkot, valamint a Brit Birodalmi Büszkeséget.

_{2012.07.30 14:07kisener, ma.hu, London}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Hogy gyorsan túlessünk a szokásos napi időjárás-jelentésen: négy alkalommal sikerült vasárnap megáznia jelen sorok írójának, úgy, hogy az ötödik vihart - dörgés-villámlás - a Water Polo Arenában vészelte át. De hogy a nap érdemi, több összetevőből álló részeiről beszéljünk, vágjunk is neki.

1. Olimpiai Park

Ha korábban az egyes helyszínekre a fantasztikus jelzőt használtuk, akkor nehéz bármit mondani az Olimpiai Parkra. Képzeljenek el egy hatalmas szigetet - mondjuk egy dupla méretű Margitszigetet -, ahol a rengeteg zöld területen és a Parkot átszelő patakon felül található még széles gyalogos sugárút, az Olimpiai Stadion, a kilátóként is szolgáló Orbit, az úszócsarnok (Aquatics Center), a vízilabda stadion (Water Polo Arena), a kézicsarnok (Copper Box), a pályakerékpáros stadion (Velodrome), a kosáraréna (Basketball Arena) és a gyeplabda stadion (Riverbank Arena).

_{Az Olimpiai Park és a térkép (Fotó: MTI)}

Ezen kívül itt van a sajtóközpont, a szomszédban az Olimpiai Falu a résztvevőknek, számtalan étkező- és vásárlási lehetőség, az Olimpia egyik főszponzorának, a világhíres gyorséttermi láncnak két gigaétkezdéje. Továbbá sok-sok kulturális rendezvény helyszíne, gyerekeknek játszóház, energiaközpont, a gyaloglást nehezen viselőknek kisvonat, és rengeteg zöld: parkok, sétálóutcák, padok, virágok.

Nem mellékesen pedig egy a patakon úszó óriáskivetítő, melyet mindkét oldalról láthatnak a nézők - tapsolnak is rendesen a hazaiak által érintett eseményeken. El ne feledjük, mindeközben az egész Parkban szól a zene, az egyes helyszínekről kihallatszik a szurkolás, az önkéntesek lelkesek, kedvesek, mosolygósak, és egyáltalán nem szigorúak, a világ minden tájáról érkező emberek pedig boldogak, vidámak, közvetlenek.

Szóval az egész egy gigaméretű fesztiválra emlékeztet, csak koncertek helyett sporteseményekkel. És még az sem zavaró, hogy rengetegen érkeznek a Parkba - mindenki, akinek adott napra belépőjegye van valamilyen eseményre -, mert a méretek nem kicsik, ráadásul jó úton-útfélen a különböző nációk - köztük Magyarország - zászlókat lengető, kifestett szurkolóiba botlani.

2. Büszke Britek

A britek - figyelem, most nem angolok, skótok vagy walesiek - méltán büszkék az Olimpiájukra, a helyszínekre. Továbbá elképzelhetetlenül nagy szeretettel viseltetnek sportolóik iránt. A briteket épp 29 góllal verték férfi kézilabdában a franciák, de a meccs után a hazaiak akkora ünneplést csaptak, mintha az ötkarikás játékokat nyerték volna meg.

Az óriáskivetítő előtt minden britért szorítanak, teljesen mindegy, hogy vitorlázásról, gyeplabdáról vagy éppen úszásról van szó. És ha már úszás: Becky (Rebecca) Adlington Nagy-Britannia hősnője. Az ő képével hirdetnek újságok, a csapból is ő folyik, és mindenki bálványként tekint rá, és tőle várja a sikert.

_{Risztov Éva a 400 méteres gyorsúszás előfutamában (Fotó: MTI)}

Aki nem tudná, a britek gyorsúszó olimpiai bajnokáról van szó, aki a nap folyamán egy bronzot úszott össze 400 gyorson, és mivel a házigazdág eddig nem jeleskedtek éremszerzésben, érdeme hatványozottan kalapemelő a hazai drukkerek által. Lett is nagy csinnadratta a Parkban, naná, a női kerékpáros ezüst után ez a második érme a rendezőknek.

Mindezt szomorúan is konstatálta a fenti gyorsétteremben étkező idősebb párocska e sorok írójának, akik azt is hozzátették, David Beckhamnek helye lenne a válogatottban. No, nem futballtudása miatt, hanem az Olimpiáért tett fáradozásaiért, ráadásul "bennszülött", vagány kelet-londoni srác, így számára abszolút hazai pálya lett volna az Olimpia.

3. Büszke Magyarok

Abszolút minden elismerésünk Szilágyi Áron olimpiai bajnok (de jó leírni!) kardozónknak, és Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozónknak. Így két nap után három éremmel állunk, Pekingben mennyit szenvedtünk, míg összejött valami, és még hol van a vége...

Mindkét férfi válogatottunk pályára lépett vasárnap, és bár az eredmény szempontjából nincs különbség - két vereség -, de azért lényeges eltérések mutatkoztak meg a két eredmény között. A Water Polo Arena impozáns, de szurkolói szempontból barátságtalanul kialakított épületében a Kemény-legények csak keresték önmagukat, és bár a szerbektől kikapni nem szégyen, a mutatott játék ezen a napon kiábrándító volt.

_{Nagy Viktor, a magyar vízilabda-csapat kapusa a kispadon (Fotó: MTI)}

Viszont van akkora mágus Kemény Dénes, hogy már keddre, a Montenegró elleni rangadóra összeszedje a srácokat. Meg különben is, nyertünk mi már Olimpiát két vereséggel a nyitányon... Sajnos a Vízilabda Csarnokban egymástól messze elhelyezett magyar szurkolók - bár szurkoltak rendesen és becsülettel - a várt pokoli hangulatot nem tudták megteremteni.

A kézilabda-válogatottunk veresége teljesen más érzésekkel érintette meg a drukkereinket. Kezdjük ott, hogy a hazai pályát megteremtő magyarok fergetegesen buzdították Császár Gáborékat, akik hősiesen játszva, apró hibák miatt nem tudták megfogni az Európa-bajnok dánokat. A két gólos vereség után büszke magyarként vonulhattak le a pályárról, a drukkerhad pedig a Copper Box Arénából hazafele.

Nem véletlenül zengett az "aki ugrál, büszke magyar, hej, hej" című nóta - egyébiránt a vízipóló meccs után is... Így a harmadik napot nemcsak a britek - és még sokan mások - zárhatták büszkén, hanem mi, magyarok is. Várjuk a jó, ugyanakkor eredményes folytatást!

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter