Tragikus szobrásznőt alakít a versenyfilmben

Juliette Binoche-sal érte el a félidőt a Berlinale

A tragikus sorsú szobrásznő szerepét alakítja Juliette Binoche a félidejében járó Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Camille Claudel 1915 című francia filmben.

Berlinale 2013: Juliette Binoche képgaléria

2013.02.13 18:29MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Bruno Dumont rendezésében készült produkció három napot emel ki az élete derekán elmegyógyintézetbe zárt művész életéből. Mint Dumont elmondta: Claudel akarata ellenére 29 éven át, egészen haláláig volt a dél-franciaországi intézetben. Családja és a vele különösen közeli kapcsolatban álló költő bátyja, Paul Claudel az intézet igazgatójának kifejezett ajánlása ellenére sem engedte, hogy elhagyja a ház falait.

A rendező azért az 1915-ös évet választotta filmje időpontjául, mert akkor Claudel már az elmegyógyintézetben élt, és kora nagyjából megegyezett Juliette Binoche életkorával.

Fotó: MTI (A galériához KATT a képre)

Dumont és Binoche a forgatásra készülve felkutatták a művészre vonatkozó orvosi dokumentumokat, és sokat merítettek a két testvér levelezéséből. A családból csupán fivére látogatta, ő is csak ritka alkalmakkor. "Mindent elolvastam, amit írt. Beleástam magam az életébe, az írásaiba, és a megsemmisüléssel találkoztam, az elhagyatottsággal, a szobrok, a család, a szeretet és az erőszak hiányával" - mesélte a színésznő a film keddi berlini sajtóértekezletén.

A forgatókönyv a két testvér találkozásaira épül: Camille könyörög bátyjának, hogy szabadítsa ki, ám Paul hajthatatlan marad. Camille üldözési mániában szenved, és meg van arról győződve, hogy meg akarják mérgezni, élete tragikus kisiklásáért egykori szerelmét, a szobrász Auguste Rodint hibáztatja. Közben Paul épp olyan menthetetlen, mint húga, ugyanis isten iránti szeretete egyfajta vallási delíriumba csap át.

"Van bennük valami közös. De Camille nem isten oltalmában bízik, teljesen beburkolózik Rodin iránti szerelmébe" - hangoztatta Dumont.

A rendező a szinte teljes egészében elmegyógyintézetben játszódó filmjét valódi ápoltakkal forgatta le. A profi színészek és a betegek közötti interakció különleges spontaneitást adott a jeleneteknek. A film párbeszédei szinte mind improvizációk.

"Sohasem tudtam, mi fog történni, de éppen ez az, ami érdekelt. Minden alkalommal, amikor elindult a felvétel, történt valami váratlan dolog. De a váratlanság jó, éppenséggel szükséges is az ilyen jellegű munkához" - fogalmazott Dumont.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.