Fotó

Nőkről és háborúról - Nick Danziger brit fotós képei Brüsszelben

Háborúk által sújtott területeken fényképezett nőket Nick Danziger világhírű brit fotós, aki tíz ével később utánajárt, mi lett a sorsa képeinek szereplőivel. Az Eleven Women Facing War (Tizenegy nő a háborúval szemben) című tárlat a Nemzetközi Nőnap alkalmából szerdától látható a brüsszeli Parlamentariumban.

2017.03.09 03:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Fotó: Nick Danziger

"Ennek az egésznek, amit a képeim mutatnak, nem kellene megtörténnie. Hogyan küzdhetünk ez ellen, mikor érünk el odáig, hogy megállítsuk az erőszakos magatartást? Képeimmel a figyelmet akarom felkelteni" - fogalmazott Nick Danziger az MTI-nek adott interjúban.

Az 58 éves fotós, filmes, író és utazó a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a 2000-es évek elején tizenegy nőt fotózott világszerte a háború által sújtott területeken. A 32 fotót és tizenegy rövidfilmet felvonultató tárlat, amely már a világ több pontját bejárta, szöveges kísérettel is bemutatja a különböző történeteket.

A kiállítás arca, az afgán Mah-Bibi tízéves volt 2001-ben, árvaként, az elképzelhető legnagyobb szegénységben mégis ő gondoskodott kisebb testvéreiről. Sajnos Danziger tíz évvel később már nem talált rájuk. A szintén afgán Nasrinnak a lábát robbantotta fel egy akna, évek teltek el, mire protézishez tudott jutni. A szerbiai Olja a férjét veszítette el nyomtalanul a balkáni háborúban, csak évek múlva jutott hozzá holttestéhez. A Sierra Leone-i Mariatunak 13 évesen vágták le a karját fegyveresek, ő azóta Kanadába emigrált; a szintén Sierra Leone-i Sarah-t 15 évesen megerőszakolták, férjét meggyilkolták, gyermekét egy olasz szervezet segítségével tudta maga mellett tartani. A kolumbiai Amanda gyerekként sodródott egy gerillacsapathoz, ami a börtönbe juttatta, és a hosszas fogságból kiszabadulva tudott új életet kezdeni. Az izraeli Efratnak a bátyját rabolták el és gyilkolták meg a közel-keleti konfliktus során.

Mint Nick Danziger kifejtette, az elmúlt évtizedekben fotósként, filmesként és újságíróként számos háború sújtotta helyen, például Afganisztánban, Sierra Leonéban, a Közel-Keleten, Ruandában járt, és mindenütt azt tapasztalta, hogy még azoknak is rendkívül nehéz elmenekülniük, akik tanult, képzett és módosabb emberek.

"A fotókon nem látszik, milyen sokan segítették a munkámat a rendkívül nehéz körülmények között, akár kísérőként, tolmácsként, akár máshogy. Mindig igyekeztem a személyes történetekre fókuszálni, és ezeket nem könnyű kívülről megtalálni. A mostani gyűjtemény kapcsán az volt a kiindulópontom, mi történik a nőkkel a háborúkban. Nem konkrét országokban gondolkodtam, eljutottam Európa, Ázsia, Afrika és Amerika különböző helyeire, és különböző dolgokat tapasztaltam. Volt, ahol a szexuális erőszak került előtérbe, volt, ahol a szegénység, másutt a társadalmi konvenciók" - mondta Nick Danziger.

Festőként kezdte

Danziger festőként kezdte, könyveket írt, majd dokumentumfilmeket készített, és csak utána talált rá a fotózásra, amiben a legjobban megtalálta a kifejezési szabadságot a maga számára. Mint ondta, ez a legintimebb valamennyi közül, csak az alany van, ő és a gépe. "Minden történet más, de valamennyire megnyugtató volt tapasztalnom, hogy amikor a fotók készítése, 2001 után tíz évvel rájuk akartam bukkanni, egy kivételével ez sikerült és életben voltak".

"A főszereplő nők mellett több képen ott vannak a testvérek, az anyák, a lányok, az unokák is. A világ gyújtópontjain élnek, és túl akarják élni a háborút, a szexuális erőszakot, az éhezést, a megaláztatást. Bepillantást engedtek nekem drámai sorsukba, később aztán megpróbáltam felkutatni őket, megtudni, mi lett velük. Egyre inkább úgy érzem, a családom részeivé váltak. A nőnapon ünnepeljük a nőket, miközben alig vagyunk tudatában annak, milyen nyomorúságos élet jut az emberek többségének ezen a bolygón. Ha be is köszönt a béke ezekbe az országokba, a nők tovább viselik a stigmát: sokszor nem térhetnek vissza falujukba, a megerőszakoltakat kiközösítik. Minden férfi mögött ott áll egy nő, és a világ nem lesz jobb, ha nem támogatjuk a nőket: ők tartják egyben a közösségünket" - fogalmazott a kiállítás kapcsán a fotós.

Nick Danziger szerint a délről és keletről érkező mostani menekülthullám is hasonló történeteket hordoz magában.

A művész Eight Millenium Development Goals című tárlata, amely a világ legszegényebb országaiban élő negyven asszony, férfi és gyermek történetét mutatja be, 2008-ban Budapesten is járt, a kiállítás a brit nagykövetségen volt látható. A fotós dolgozott Tony Blair volt brit miniszterelnök mellett is, 2003-ban egy hónapon át közelről fényképezhette a politikust az iraki háborús konfliktus napjaiban. Egy Blairről készült portréjával érdemelte ki a World Press Photo nagydíját 2004-ben.

"Szerencsés helyzetben voltam, hogy ezekben a fontos, bár ellentmondásos történelmi napokban örökíthettem meg munka közben a miniszterelnököt. Ezek a képek akkor ábrázolták az ország vezetőjét, amikor háborúba vezette országát, és ezt az én lencsémen át láthatták az emberek" - mondta erről az MTI-nek.

Nick Danziger beszámolt arról, hogy egy újabb tízéves projekten dolgozik, amiből könyvet is tervez. A téma ezúttal az idős emberek élete a Föld négy kontinensén. "Örményországban jártam legutóbb, és most tervezem második utam Észak-Koreába".

A világ területének 14 százalékát sújtja háborús konfliktus, a ruandai mészárlás idején a becslések szerint csaknem félmillió nőt erőszakoltak meg. A nőknek hasonló, valamint egyéb fizikai bántalmazást manapság is gyakran el kell szenvedniük például Szíriában, Irakban vagy Dél-Szudánban, nemcsak fegyveresek, hanem idegenek, de saját környezetük által is.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.