Programajánló

Mit keresett a Saul fia látványtervezője a grafikai nyomatok között?

Nem volt hiány az érdeklődőkben azon az eseményen, amelyet a Saul fia című film látványtervezője, Rajk László nyitott meg a Hermina Galériában.

_{2016.02.13 11:08ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_ma.hu

A zsúfolásig megtelt teremben a Kossuth-díjas építész-látványtervező, Magyar Béla építész-grafikus képeivel kapcsolatban tárta fel gondolatait többek között olyan témáról, mint építész és építész közötti különbözőség és hasonlóság. A megnyitón rövid koncertet adott a KaanLuum duó (Szabadi Andrea és Murányi Norbert), akik különleges hangzású hangszereikkel valósággal elvarázsolták a közönséget. Magyar Béla építész grafikái Citygraph márkanéven már ismertek a nagyközönség előtt, ugyanakkor ez a kiállítás egy újragondolt, digitálisan át, illetve feldolgozott koncepció mentén jött létre. Szerkesztőségünk képviselje megnyitót követően beszélgetett vele.

_ma.hu

ma.hu: Építészként mi motivált abban, hogy grafikával is foglalkozz?
Magyar Béla: Le Corbusier, a francia építész szerint az építészet szellem és nem szakma kérdése. Építésznek lenni az egy fajta gondolkodásmódot, nyitottságot stb. jelent, és ebben az értelemben szinte mindegy mivel foglalkozom, akkor is építész maradok. Azt hiszem a rajzaimról ráadásul elég egyértelműen ki is derül, hogy van valami közöm az építészethez, de a motivációim között szerepelt az is, hogy rajz közben mindenféle értelemben azt csinálhatok, amit csak akarok, akár a témaválasztásról, akár technikáról, kifejezési eszközökről van szó, minden csak rajtam múlik. Az építészeti tanulmányaim alatt viszont elég sok kudarc ért ilyen tekintetben, nem nagyon értékelték a tanáraim az olyan ötleteimet, hogy a vasbeton panelekből álló épületbe 19. századi öntött vas csigás korlátelemeket képzeltem, és rajzból sem jeleskedtem, nehezemre esett megfelelni az elvárásoknak.

_{Katona-Rajk-Pettkó - ma.hu}

ma.hu: Hogyan jellemeznéd a Digitálisan újragondolva című kiállításodon látható képeket?
Magyar Béla: Egyértelműen valaminek a lezárása, és valami újnak a kezdete. A képek többségét eredetileg a nyolcvanas években rajzoltam az építészek hagyományos fegyvereivel: csőtollal, papíron vagy pausz papíron. Fontos megjegyeznem, hogy saját magamnak rajzoltam, sem eladásra, de még bemutatásra sem gondoltam. Aztán a nyolcvanas évek végén, teljesen véletlenül új kifejezési eszközt találtam: a grafikai tervezést, arculattervezést, és mivel úgy érezhettem, hogy ebben a műfajban tökéletesen ki tudom fejezni magam (építészként is), többé egy vonalat sem húztam "céltalanul", nem készült több tollrajz a saját magam örömére. Igaz, hogy 1990-ben megrajzoltam Budapest, majd 91-ben Magyarország Grafikai Látképét, de ezek egészen másról szóltak, kifejezetten azzal a céllal készültek, hogy külföldiek vásárolják meg poszter formájában, én úgy hívom ezeket, hogy az "idegenforgalmi grafikáim" :). 25 év grafikai tervezés, arculattervezés (logótól a honlapig, reklámoktól a kiadványokig minden) után teljesen kiégtem, és mindenféle - alkotói, személyes, családi, anyagi, vállalkozói - értelemben csődbe mentem. Ez a sokk kellett ahhoz, hogy újra elővegyem a már általam is elfelejtett régi tollrajzaimat, vagy inkább azok maradványait a pincéből. Ami megmaradt belőlük az is nagyon rossz állapotban volt, ezért beszkenneltem őket, eredetileg azzal a szándékkal, hogy legalább elfogadható minőségben ki tudjam nyomtatni. Amikor azonban megláttam a rajzaimat a monitoron, varázslat történt, egy szempillantás alatt visszakerültem a nyolcvanas évekbe, ugyanazokat éreztem, gondoltam, még az illatokat is érezni véltem, mintha az azóta eltelt 25 év meg sem történt volna.

_{Magyar Béla - ma.hu}

Azon kaptam magam, hogy - egy új eszközzel, a digitális tollal és táblával - tovább rajzolom a képeimet, hozzá teszek, elveszek belőlük. A rajzaim eredetileg szinte kivétel nélkül fekete-fehérek voltak, most ellenállhatatlanul erős volt a késztetés, hogy színek kellenek. Így születtek a mostani kiállítás képei, van amelyiken csak keveset változtattam, de még több, amelyiket teljesen újrarajzoltam, újraértelmeztem - így lett a kiállítás címe: Digitálisan újragondolva. Ebben az értelemben, ez a kiállítás a 2013 óta eltelt időszak lezárása, digitálisan újragondoltam az életemet, és innentől kezdve, akár akarom, akár nem valami más, valami új jön.

_ma.hu

Ma.hu: Hogyan tovább? Milyen további ötleteid, megrendeléseid vannak, amelyeket szeretnél lerajzolni?
Magyar Béla: Két alap téma húzódik végig, jelenik meg az eddigi munkáimban, az egyik a "Város", ezen belül is a nagyváros, a másik ezzel nagyon szorosan összefonódva, a természet és az ember alkotta, épített világ kapcsolata. Erről a témáról még rengeteg mondanivalóm van, azt hiszem. A nagyvárosok hatalmas élő szervezetek, ezerféle arccal, amelyekről mindig lehet újabb portrékat készíteni, másfelől mi történik, ha nem a természet, a növények, állatok veszik vissza az elhagyott városokat, házakat, gyárakat, bányákat, hanem pont fordítva, az ember alkotta szerkezetek, építmények, hidak, csővezetékek, kémények életre és útra kelnek, és úgy válnak a természet élő részévé.
Persze vannak ennél sokkal prózaibb feladataim is: az "idegenforgalmi grafikák", jelenleg is dolgozom konkrét épületek, terek megjelenítésén az én szubjektív látásmódommal.

_{Rajk-Magyar - ma.hu}

ma.hu:  Rajk László, a Saul fia c. film látványtervezője nyitotta meg a kiállításodat. Hol van az a pont (ha van olyan), ahol a ti művészetetek találkozik?
Magyar Béla: A közös pont az, amit az elején idéztem Corbusiertől, mindketten építészként gondolkodunk - de ettől még más lesz a kettőnk gondolkodásának az eredménye.   

_{Sztipán Orsolya-Magyar Béla-RajkLászló - ma.hu}

ma.hu: Meglátásod szerint milyen lehetőségei vannak a közönség előtti megjelenésre ma egy képzőművésznek?
Magyar Béla: Nem a megfelelő embernek teszed fel a kérdést. A mostanit megelőzően 1986-ban volt utoljára önálló kiállításom, a magam útját járom, alkotok, de sosem voltam benne a művészeti életben. Talán most már ezen is változtatnom kell. Azt persze látom, hogy a művészeknek nagyon is van igényük és szükségük a megjelenésre, és nagyon tetszik, hogy szinte bárhol felbukkanhatnak az alkotások, nem csak galériákban, kiállítótermekben, hanem mozikban, bevásárlóközpontokban, romkocsmákban is. Nagy szükség van az olyan terekre, mint a Hermina Galéria, ahol többféle művészeti ág (zene, képzőművészet) alkotói akár összefonódva is bemutatkozhatnak, és nagy szükség van az olyan emberekre, mint Katona Kálmán, aki galériásként a régi korok mecénásaihoz méltóan nem (vagy semmiképpen sem közvetlenül és azonnali) anyagi érdekeltségből ad teret, lehetőséget, infrastruktúrát kortárs, elsősorban fiatal művészeknek műveik bemutatására.       

Magyar Béla kiállítását 2106. február 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők hétfőtől péntekig 14-18 óra között a Hermina Galériában előzetes telefonos egyeztetést követően. (1146 Budapest Hungária körút 194., telefon: +36-30-557-6464) A galéria honlapja: www.herminagaleria.hu

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter