"You're the first, the last, my everything"

A hang, ami minden nőt megbizserget: 70 éves lenne Barry White

Let the music play, Never never gonna give you up, vagy a You're the first, the last, my everything - csak néhány cím abból a hatalmas repertoárból, ami a ma 70 éve született Barry White-ot dicséri.

2014.09.12 10:04ma.hu

Kevés idő jutott neki és be kell vallanunk, mi is szívesen elhallgattuk volna még pár évtizedig, de az biztos, hogy az az 58 év, amíg élt, és az a bő 30, amíg énekesként varázsolta el a hallgatók millióit, igencsak tartalmasnak mondható. Barry White ma, szeptember 12-én lenne 70 éves, dalai viszont örökzöldek és örökké fiatalok maradnak.

A bársonyos hangú fekete előadó Barry Eugene Carter néven látta meg a napvilágot 1944. szeptember 12-én a texasi Galvestonban, de Los Angelesben, a város keleti részének központjában nőtt fel, ami híres volt a magas bűnözési rátájáról. Barry és 13 hónappal fiatalabb öccse, Darryl már kicsi koruktól kezdve rendszeresen hallgatták anyjuk klasszikus zenei gyűjteményének darabjait, Barry azokat az akkordokat ütötte le először a zongorán, amiket ott hallott. A korai zenei háttér megalapozta a kisfiú életét, bár eleinte senki sem sejtette, hogy mi lakozik a torkában.

Fotó: Wikipedia

"Gyermekként átlagos vinnyogó hangom volt. Aztán amikor tinédzser lettem, teljesen megváltozott. Anyám sírt, mert tudta, hogy a kisfiából férfi lett" - emlékezett vissza a változás éveire. Ám a kamaszkor nemcsak a hangjában okozott nagy változást. A lázadó tinédzser és öccse belekeveredett egy bandába és a bűn útjára léptek, 17 évesen Barry négy hónapot ült börtönben egy 30 ezer dollár értékű Cadillac gumiabroncs-lopás miatt. Különös módon mégis ennek a négy hónapnak köszönhetjük, na meg a nagy Elvis Presleynek, hogy ma elandaloghatunk a szívet-lelket bizsergető White-dallamokra: a börtönben gyakran szólt a rádióban az It's now or never című szám, ami újra a zene felé terelte a megtévedt ifjút.

A börtönből kiszabadulva megszakította a kapcsolatot a rossz társasággal és az 1960-as években már egy kisebb, nem túl nagy pályát befutott együttessel, az Upfrontsszal kilincselt a Los Angeles-i kiadóknál. Néhány saját név alatt megjelent kislemezt is jegyez ebből az időszakból, de az igazi áttörésre 1972-ig várnia kellett, amikor felfedezte őt a Love Unlimited nevű lánybanda. Az abban az évben megjelent nagylemezük milliós eladást ért el, és az énekes egy csapásra meghódította a világot.

A Walking in the rain... című számban White zengő hangon fogadja a szerelmese telefonhívását, de két évvel később - nem kis részben a 20th Century Records nevű zenekiadóval kialakult feszült helyzet miatt - úgy döntött, szólóban folytatja a karrierjét. Ekkoriban változtatja nevét White-ra, és mire a kiadóval szakít, már egy másik vállalatnál megjelentette az első szólólemezét, az I've got so much to give című albumot. Hosszan lehetne sorolni, hogy innen kezdve hány számmal milyen sikereket ért el a világ különböző toplistáin, de ennél talán fontosabb, hogy hány hallgatót - nagyrészben persze, hogy a nőket - bűvölte el bársonyos baritonjával.

A '80-as és '90-es években már viszonylag visszafogottabban jelentkezik új albumokkal, de a régi slágerei nem tudnak kimenni a divatból, és a zenei díjak sem maradnak el, köztük a dobogó legfelső foka a híres Billboard R&B listáján, vagy az 1994-es Grammy-jelölés (amit végül a TLC lányzenekar elorozott előle).

Énekelt Tina Turnerrel, a Space Jammel és Chris Rockkal, az utolsóként megjelent 1999-es albuma, a Staying Power (Kitartás) pedig végre a régóta esedékes Grammyt is meghozta, sőt, mindjárt két kategóriában, a legjobb férfi R&B előadó és a legjobb hagyományos R&B vokál kategóriákban. White futólag a színészetbe is belekóstolt, többek közt szinkronhangja volt az 1975-ös Coonskin című rajzfilm medvéjének, néhány epizód erejéig feltűnt a The Simpsons című animációs sorozatban, és még autós reklámokban is találkozhattak vele a nézők, akárcsak a nálunk is játszott Ally McBeal című sorozatban.

A '90-es évek közepére viszont egyre súlyosbodtak az egészségügyi problémái, ami miatt már sem fellépni nem tudott a korábbi gyakorisággal, sem a stúdiómunka nem ment úgy, mint szerette volna. Barry White mindig is túlsúlyos volt, és számos, az elhízottakra jellemző betegség kínozta. 1995-ben kórházba került a magas vérnyomása miatt, 1999-ben pedig egy egész hónapnyi koncertnaptárat kellett törölnie kimerültség és magasvérnyomás miatt. 2002 őszén veseelégtelenséggel vitték ismét kórházba, amelyet a cukorbetegség és a hipertónia okozott. Miközben dialízisre járt és veseátültetésre várt, 2003-ban súlyos stroke-ot kapott, ekkor vonult vissza végleg a nyilvánosságtól, majd július 4-én a Los Angeles-i központi kórházban teste feladta a harcot a betegségekkel szemben.

Az énekest elhamvasztották, a kaliforniai parton szórták szét a maradványait családja jelenlétében. Emléke viszont nem hamvadt el, 2004-ben posztumusz bekerült a Hírességek Csarnokába, 2013. szeptember 12-én pedig, születésének 69. évfordulóján posztumusz csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, a 2506. számú csillag őrzi a nevét.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.