Portugál konkvisztádorok kalandos konyhája

A Kelet fűszerei, Brazília csípős ízei, édesszájú mórok és indiaiak

A portugálok nagy lelkesedéssel adóznak az asztali örömöknek, s a britekkel ellentétben tengeri felfedező útjaik és gyarmatosító kalandjaik gyümölcseit is beépítették gasztronómiájukba. Induljunk északról dél felé, és együk végig a hosszú és keskeny Portugáliát.

2008.07.10 19:01ZONA

Kezdjük Portugália északnyugati csücskében, a spanyol határ mentén, ahol a hegyek sok esőjétől és a termékeny földektől zöldellő Minho tartomány gazdag és változatos konyhával büszkélkedhet. A Portótól északra található vidéknek köszönheti például a portugál nemzeti konyha a caldo verdét, vagyis a zöld levest, amelyet káposztából, burgonyából, hagymából, fokhagymából és olívaolajból készítenek. 

A zöld lé általában vegyes fogadtatásra talál a húslevesre esküdöző magyar turistáknál. Tény, hogy nem mindegy, hol kanalazunk bele először a fogyókúrázók hírhedt káposztalevesére is emlékeztető ételbe. A Peneda-Gerês Nemzeti Park ifjúsági szállójának menzáján tálalt állott, inkább barna színű lötty például majdnem elvette a kedvünket a további próbálkozástól, ám Lisszabonban egy jobb étterem szakácsának később sikerült megmentenie a zöld finomság becsületét.
 
A caldo verdét a portugálok fogyasztják előételként, az étkezés lezáró akkordjaként, de akár a késő estében nyúlóan is (a hasukat szerető portugálok hatodik napi étkezése alkalmából), pár szelet chouriçóval vagy másfajta helyi füstölt kolbásszal és kukoricakenyérrel tálalva. Minhóban még a bor is zöld, legalábbis annak hívják (vinho verde) a leginkább a mi fröccsünkhöz hasonlítható, könnyed, alacsony alkoholtartalmú, gyöngyöző bor remek aperitif, étvágyat csinál Portugália többi finomságaihoz, harmonikus kiegészítője a halaknak és tengeri herkentyűknek, nagy melegben ideális hűsítő. 

Északon vigyázzunk a húsételek rendelésével, nem mintha a portugálok nem értenének kiválóan az elkészítésükhöz, csak hát könnyen elképzelhető, hogy amit kapunk, az nem minden gyomornak való, kicsit durva húsétel lesz. A legnépszerűbb húsos eledelek közé tartozik például a kicsit bizarr sarrabulho, amelynek elkészítéséhez előbb felforralják a disznóvért, mielőtt belekeverik a rizst és még sok egyebet, valamint a sertéslábak „à Clara Penha” – ezek az ételek leginkább karácsony táján, a disznóvágás hagyományos időszakában kerülnek az asztalra. 

Aki bírja, annak viszont vétek lenne kihagyni ezeket a húsparádékat, köztük a cozido helyi változatát, amely a szárazföldön nem a vulkanikus talajba ásott fazekakban készül ugyan, mint a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken, de ebben is van minden: marhahús, sertés, többféle kolbász, véres hurka, bab, burgonya, sárgarépa, zeller, káposzta. Portóban pedig a pacalkedvelők is otthonukra találnak, a város lakói nem véletlenül nevezik magukat évszázadok óta pacalevőknek.

Dél felé haladva, egyre nagyobb szerepet kap a portugál konyha legkedveltebb nyersanyaga, a hal. Főként a bacalhau, a sózott, szárított tőkehal, amely a nagy felfedező tengeri utak matrózeledeléből vált a portugálok nagy kedvencévé. A nagy, fehérre szárított haldarabok mindenhol ott vannak a piacokon, a boltokban, és ott lógnak a háziasszonyok spájzaiban, a főzés előtt csak levágnak egy darabot belőlük, és vízben áztatják, hogy puha legyen, és veszítsen a sótartalmából. A bacalhau a többi mediterrán országban is kedvelt csemege, nem beszélve Brazíliáról és a többi egykori portugál gyarmatról.

További izgalmas részletek a Zónában!

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.