Merényletek Párizsban

Feldolgozni lehet, elfeledni nem - így lehet megbirkózni egy mészárlás emlékével

A túlélők, ha petárda vagy fegyverropogás hangját hallják, akár évek múltán is összerezzennek vagy megijednek majd. Ez az önkéntelen reakció mélyen bevésődik az emberbe, soha nem tud elhalványulni, egy életen át megmarad.

2015.11.23 11:30ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Tömegmészárlás, robbantás, lövések, sikolyok, vér - elképzelhetetlen számunkra, hogy mit élhettek át egy héttel ezelőtt Párizsban a merényletek túlélői. Kúszva kimászni ordítások és fegyverropogások közepette a Bataclan rendezvényközpont széksorai közül. Órákig halottként feküdni fiatalok vérben úszó tetemei között a túlélésért. Az ablakpárkányon lógni, mert hirtelen nincs jobb megoldás. Megsebzett párjuk vagy barátjuk kezét simogatni, miközben az elmét félelem és rettegés járja át. Fel lehet dolgozni a történteket, vagy örökre nyomot hagynak a lelkekben? Kitörölhetők az elmékből a véres képek és hangok, vagy csak elfedhetőek? A félelem évek múltán is képes előtörni az emberből vagy hátra lehet hagyni?

„Hiszem azt, hogy amikor eljut oda az ember, hogy az események miatt erős fájdalmat érez, akkor onnan elindul a gyógyulás felé” - mondta a hirado.hu-nak a párizsi mészárlás magyar túlélője.

"Bízom benne, hogy jól leszünk"

A Budapesten élő Kövér Zsuzsa és párja a Bataclanban voltak akkor, péntek éjjel, amikor a szörnyűségek történtek. Egy héttel később Zsuzsa a hirado.hu-nak elmondta, hogy a barátjával folyamatosan beszélgetnek arról az éjszakáról, kibeszélik, ami történt. „Szembesítettük magunkat minden ténnyel, és szembenéztünk azzal, ami történt” – mondta el a lány. „Bízom benne, hogy jól leszünk” – tette hozzá.

Párizsban 130 ártatlan ember halt meg, több mint 350-en megsebesültek november 13-án. Több helyszínen követtek el merényleteket a Bataclan rendezvényteremtől a Stade de France nemzeti stadionig.

Örökre nyomot hagy

A szakemberek szerint a véres merényletek túlélőiben az események örökre nyomot hagynak. Ha petárda vagy fegyverropogás hangját hallják majd, akár évek múltán is összerezzennek vagy megijednek. Ez az önkéntelen reakció mélyen bevésődik az emberbe, soha nem tud elhalványulni, egy életen át megmarad.

Ami történt, megmásíthatatlan, de Európa-szerte most érezni az összetartozást, azt, hogy közünk van egymáshoz - szögezte le Kiss Paszkál szociálpszichológus. Az, hogy például az angol stadionban szólt a Marseillaise, szimbolikus, a szolidaritást érzelmi síkon, mindenkinek átélhetően fejezi ki. Több országban a részvét és a szolidaritás jeleként gyertyagyújtással emlékeztek az ártatlan áldozatokra. Síklaki István szociálpszichológus a hirado.hu-nak elmondta: ezek a szörnyű események most lehetőséget, érzelmi alapot teremtettek a szolidaritásra Európában, amit nem lenne szabad veszni hagyni.

A szakemberek szerint a sötét emlékek és a hozzá társuló rossz érzések nem törlődnek ki, de szép lassan eltompulnak, és egyre ritkábban bukkannak fel a túlélőkben. A poszttraumás szindróma enyhítésére az egyik legjobb technika, amit Zsuzsa és párja csinál, az, hogy kibeszélik a történteket. A feldolgozásban fontos a családi és a baráti közösség. Azzal, hogy szerettükkel megosztják az átélt szörnyűségeket, némiképp megszabadulnak a sötét élményektől. Hogy mennyi időbe telik az események feldolgozása, az a személyiségtől is függ. Zárkózott embernél, aki nehezen nyílik meg és beszél az érzéseiről, hosszabb idő, míg akik könnyebben megnyílnak és mesélnek a fájdalmukról, azoknak rövidebb a feldolgozás folyamata. A sokk feldolgozását a kibeszélés mellett segíti az írás is. Ekkor szó szerint kiírja magából az ember, ami történt. Ezt teszi több túlélő is a Facebook-on, így gyógyítják magukat, így enyhítik a fájdalmat.

A trauma feldolgozását megnehezíti a vak értelmetlenség is. Ha a túlélő felépít egy történetet, ha végigforgatja a fejében, hogy például a terrorista mit, hogyan tett, milyen motivációval, és azt megpróbálja megérteni, az tud enyhíteni a fájdalmon. Ha viszont nincs értelmezési keret, amiben elhelyezhetné az eseményeket, és marad a megfoghatatlan értelmetlenség, akkor elhúzódik a sokk feldolgozása.

Nagyon sokan el is veszítették szerettüket azon az éjszakán. Nekik a gyásszal és az önváddal is szembe kell nézniük. Sokaknál jelentkezhet az önhibáztatás. Miért engedtem el? Miért nem csináltunk akkor közös programot? Miért nem hallgattam a megérzéseimre? Ezek a kérdések gyakran felmerülnek a gyászolókban.

Síklaki szerint az emberi lélek képes alkalmazkodik a tragédiához is, de a hozzátartozóknak akár évekbe is telhet, míg feldolgozzák gyermekük vagy társuk elvesztését. Pontosan nehéz megmondani, hogy mennyi időbe telik feldolgozni a szeretett személy halálát. Az viszont biztos, hogy a szülő számára a gyermeke elvesztése a legsúlyosabb trauma, súlyosabb, mint a társunk halála, mert a szülő-gyerek kapcsolatban a legerősebb a kötelék.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.