Biztonságban hazaérünk

Germanwings: Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél...

A Germanwings pilótája nyugtatni próbálja az utasokat.

2015.03.30 11:36ma.hu

Még nem telt el egy hét sem a katasztrófa óta, ezért nem meglepő, hogy a média szinte folyamatosan a lezuhant repülőgép ügyével foglalkozik.

Az események kapcsán számtalan elemző, szakértő és pszichológus szólalt meg, naponta kerülnek elő új információk a gépet szándékosan a hegynek vezető pilótáról. Az áldozatokról és családjukról már kevesebb szó esik, talán kegyeletből, talán azért, mert nem annyira fontosak.

De akikről nem esik szó, azok a többiek, azok az emberek, akik minden nap beülnek egy szárnyakkal rendelkező fémhengerbe, hogy A-ból B-be jussanak és pillanatnyilag tele vannak bizonytalansággal és félelemmel. Ez nem meglepő. Szeptember 11. után az emberek repülési kedve igencsak megcsappant, és ezt elítélni nem lehet.

Az emberi fejlődés során egy valami biztos nem alakult ki, és ez a repülés képessége. Akik gyorsan szeretnének nagy távolságot megtenni, azok kénytelenek egy alig 100 éves technológiára hagyatkozni, ami persze fejlődik, igen, de azért még mindig jelentős a bizonytalansági tényező. És az utasok az életüket a mérnökök tudása és Fortuna istenasszony kegye mellett pár ember szakértelmére bízzák, akik a hatalmas gépmadarakat vezetik. Olyan emberekére, akik a múlt héten elvesztették kollégáikat, egészen borzasztó körülmények között.

Ez a két embercsoport naponta találkozik, hogy együtt szálljanak a felhők közé.

A tragédia másnapján a Germanwings egy másik repülőgépe a levegőbe emelkedett, fedélzetén a hamburgi illetőségű Britta Englischsel. Britta gyomra görcsbe rándult, mikor a gép ajtaján belépett, nem tudta, mi lesz vele. A bizonytalanság nem csak rajta látszott, hanem a többi utason és magán a kapitányon is.

Ami ez után történt, egészen megdöbbentő volt.

A kapitány bejelentkezett, udvariasan bemutatkozott és némi csönd után elmondta, mit érez, hogy ő és a legénység többi tagja ismerték a lezuhant gépen szolgálatot teljesítőket. Elmondta, hogy családjuk van, elmondta, hogy önként vannak itt, mert a vállalat senkit sem kényszerített arra, hogy felszálljon. Elmondta azt is, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a gépet és az utasokat biztonságban elvigye Hamburgba. Ezután megkezdte a felszállást.

Englisch körülnézett a néma csendbe borult gépen és azt látta, hogy kisimulnak az arcok, majd valaki tapsolni kezd. És ez a taps végigkísérte a felszállást megelőző perceket, senki nem búcsúzkodott szeretteitől telefonon, mert úgy érezték, biztonságban haza fognak érni. És így is lett.

Mert volt egy ember, akitől az életük függött, és aki megnyugtatta őket, hogy ez a mindennél értékesebb dolog bizony jó kezekben van.

És ilyen pilótákból van több.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.