EU-tisztújítás

Leköszönt a régi, jön az új Európai Bizottság

Pénteken lejárt az eddigi, szombaton pedig megkezdődött az új Európai Bizottság mandátuma, ami a legfontosabb állomása az idei uniós tisztújítási folyamatnak.

2014.11.01 04:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ez bizonyos mértékig másképp zajlott, mint az eddigi tisztújítások, lényegében abból fakadóan, hogy az EU jelenleg érvényes alapszerződése, a Lisszaboni Szerződés, amelynek a szabályai alapján most először bonyolítottak le uniós tisztújítást, a korábbi helyzettel szemben nyomatékkal leszögezi: az Európai Bizottság, vagyis az unió javaslattevő és végrehajtó intézménye elnökét az Európai Parlament (EP) választja meg, előzőleg pedig a tagországok vezetői jelölik, figyelemmel az EP-választások kimenetelére.

Eddig a tagállamok csúcsvezetői saját belátásuk szerint jelöltek bizottsági elnököt. A jelöltet persze a régi szisztémában is meg kellett szavaztatni a parlamenttel, ám alapvetően új helyzet állt elő azzal, hogy a jelölt kiválasztásakor a színfalak mögötti szabad alkudozás helyett egyértelmű vezérfonalhoz kellett igazodniuk az állam-, illetve kormányfőknek: az EP-választások eredményéhez.

Hogy mi legyen a konkrét formája ennek az igazodásnak, a választási eredmények figyelembe vételének, egy ideig az EP és a tagállamokat megjelenítő Tanács közötti vita tárgya volt, de végül a vita úgy dőlt el, hogy a parlament növelni tudta saját befolyását. Először is sikerült elérni azt, hogy az egyes nagy európai pártcsaládok - hónapokkal a májusi EP-választások előtt - megnevezzék csúcsjelöltjüket, akit választási győzelem esetén az Európai Bizottság elnöki székébe szántak. Másodsorban sikerült elfogadtatni a tagországok túlnyomó többségének első számú vezetőjével - kivéve a brit és a magyar kormányfőt -, hogy a bizottsági elnök jelölése során a választásokon győztes pártcsalád csúcsjelöltjét tegyék meg a Tanács bizottsági elnökjelöltjévé. Ezzel lényegében azt mondták ki, hogy az Európai Tanács csupán ráüti a pecsétet a pártcsaládok személyi döntésére és a választási eredményre.

A májusi EP-választást a szociáldemokraták előtt a jobbközép néppártiak nyerték meg, így lett az új bizottság elnöke - a portugál José Manuel Barroso utóda - Jean-Claude Juncker, Luxemburg volt miniszterelnöke, az Európai Néppárt csúcsjelöltje.

A német szociáldemokrata Martin Schulz, saját pártcsaládjának csúcsjelöltje megmaradt EP-elnöknek. Az, hogy a néppártiak ez utóbbiba belementek, holott az eddigi rotációs gyakorlat értelmében most cserének kellett volna történnie a parlament élén, már előre vetítette azt, hogy a néppártiak és a szociáldemokraták lényegében "nagykoalíciós" alapon kívánják betölteni az uniós tisztségeket. Később, az Európai Bizottság személyi összetételének konkrét kialakítása során kiderült: ahhoz, hogy az intézmények működőképessége biztosítható legyen, a stabil parlamenti támogatás érdekében a néppártiak és a szociáldemokraták hajlandóak a liberálisokkal is kibővíteni ezt a kvázi koalíciót - ami azért csak kvázi koalíció, mert az EU a további integrációs törekvések ellenére sem működik ma még úgy, ahogyan egy államszervezet, és az Európai Bizottság nem "kormányozza" a tagországokat.

A bizottságban, amelybe minden uniós tagállam egy személyt jelölt, a szociáldemokraták megkapták az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a posztját az olasz Federica Mogherini személyében. Ezen túlmenően Juncker bizottságában első alelnöki tisztséget kapott a holland szociáldemokrata Frans Timmermans. Az uniós tagországok csúcsvezetőit tömörítő Európai Tanács elnöke - az egy hónap múlva távozó belga Herman Van Rompuy utóda - viszont néppárti politikus lesz, Donald Tusk eddigi lengyel miniszterelnök. Mogherini kiválasztásával a nemek közötti arányokon is javítani kívántak, Tusk posztja pedig azt hivatott igazolni, hogy immár az új tagországokból is érkezhet uniós csúcsvezető.

Juncker azzal, hogy Timmermans és Mogherini mellett öt további alelnökkel veszi körül magát - töbségük néppárti -, illetve azzal, hogy ezek az alelnökök több más "egyszerű biztos" tevékenységét is koordinálni fogják, ismeretlen vizekre evez, hiszen a bizottságban eddig a gyakorlati munkaszervezés során is maradéktalanul érvényesítették a biztosok egyenjogúságának - elvben továbbra is csorbítatlan - elvét, egyetlen biztos sem volt "alárendeltje" az alelnöki rangú bizottsági tagoknak.

Papíron ez most sem lesz így, ám azt még nagy izgalommal várják Brüsszelben, mennyire bizonyul működőképesnek az új modell, amely sokkal szorosabb koordinálást, "projektszemléletet" feltételez a bizottsági elnök, az első alelnök, a többi alelnök és az "egyszerű biztosok" között. Egy igazgatói szintű bizottsági tisztségviselő azt mondta az MTI-nek: bár elvben világosak az egyes felelősségi területek, nem teljesen kizárt, hogy alelnökök és "egyszerű biztosok" közötti kisebb-nagyobb nézeteltérések ügye tömegével fog majd landolni Juncker íróasztalán.

Ami a magyar biztosi portfóliót illeti, Andor László eddig a foglalkoztatási, szociális és társadalmi befogadási ügyek biztosa volt. Ezt a tárcát tőle most a belga Marianne Thyssen veszi át. Az új magyar EU-biztos Navracsics Tibor, aki a kulturális, oktatási és ifjúságpolitikai területet kapta. E terület eddig a ciprusi Andrula Vasziliu felügyelte.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.