Egy beszivárgó jelenség

Nem a válság okozza a munkahelyi stresszt?

A világ felgyorsult, mi pedig egyre többet "stresszelünk". Egy nemrég publikált felmérés szerint az élet minden területére beszivárgó jelenség legsúlyosabban dolgos énünket érinti, azaz a munkahely vált életünk legfőbb feszültségforrásává.

2010.12.03 13:07drinfo.hu

Riasztó eredmény, hogy ez sokszor még a család feletti aggodalmakat is háttérbe szorítja, és sokan csak az alkoholt használják, mint lehetséges stresszoldót. Ifj. Serényi Jánost, az Értéktrend tanácsadó szakpszichológusát okokról és megoldásokról kérdeztük.

Az Értéktrend Kft. felmérése magyarországi nagyvállalatok dolgozóit vizsgálta arra vonatkozóan, mit tartanak életük főbb feszültségforrásainak és hogyan keresik a megoldást problémáikra. Az eredmények a válság tükrében is megdöbbentőek.

Kiderült, hogy az elmúlt két évben a legtöbb stresszt munkahelyi problémák okozták, háttérbe szorítva ezzel még a családi, társadalmi vagy egészségügyi aggodalmakat is.

A felmérés másik szomorú tanulsága, hogy a stresszben élők a feszültséget első helyen alkohollal, dohányzással enyhítik, csak ezután próbálnak konstruktív megoldást keresni problémáikra, a jól bevált stresszkezelési eszközöket – például a sportot – pedig a többség nem alkalmazza.

Pedig azon is sok múlik, hogyan szűrjük a beérkező információkat, miként dolgozzuk fel, illetve értelmezzük a bennünket megtaláló problémákat – magyarázza ifj. Serényi János, aki azt is vázolja, hogy sokszor már magára a stresszre 'stresszelünk rá' vagyis elképzelhető, hogy a valóság nem is annyira szélsőséges, mint amilyennek az adott helyzetben érezzük. Mint azt a szakember elmondja, feszült helyzetben szűkebb mezsgyében mozog a gondolkodásunk, és válsághelyzetben gyakran nem vagyunk képesek objektív mércével is helytálló döntéseket hozni.

A stresszre egyébként négy plusz egy megoldással válaszolhatunk: küzdünk, elmenekülünk, betegek leszünk vagy segítséget kérünk, az ötödik lehetséges módszer pedig a stresszel való megküzdés egy későbbi, konkretizált időpontban. Manapság sokan benne maradnak a problémát kiváltó helyzetben, ez egyfajta elvárás is.

Az emberek jelentős része nem rendelkezik megfelelő megküzdési repertoárral ahhoz, hogy konstruktívan kezelni tudja szorult helyzetét, ráadásul az alapos megértésre – és a tanulságok leszűrésére – nem fordít kellő figyelmet – magyarázza a szakpszichológus.

Mint megtudjuk, mindannyiunk életében vannak krízisidőszakok, ilyen helyzet például az iskolák elvégzése, egy új munkahelyre való beszokás, de akár a házasság is.

Az ember ilyenkor felfokozott állapotba kerül, hogy az új helyzettel sikeresen meg tudjon küzdeni, ez tipikus reakció. A probléma ott van, hogy nem elég gazdag a repertoárunk arra vonatkozóan, hogyan tehetjük meg mindezt.

A tanácsadó szerint ugyanis nem önmagában a stressz mértéke a meghatározó, hanem az a fontos, milyen minőségű megküzdési repertoárral rendelkezünk a mérleg másik oldalán. Nehezítő tényező, hogy olyan világban élünk, ahol azt képzelhetjük, az ember vagy - bólogató Jánosként - megfelel, vagy kirúgják, azaz sokunknak meg sem fordul a fejében, hogy vannak egyéb választási lehetőségek is.

Azt sajnos nem tanítják az iskolában, hogyan 'futtassuk le' magunkban ezeket a történeteket oly módon, hogy az a lelki jólétünket gazdagítsa - magyarázza ifj. Serényi János, aki szerint a kialakult helyzetért nem csak és kizárólag a válság tehető felelőssé. Sok múlik azon, gyerekként megkaptuk-e az alapvető érzelmi erőforrásokat, módszereket, volt-e szüleinknek ideje és türelme megtanítani minket a válságkezelésre (akár saját példamutatással).

Mivel minden felgyorsult körülöttünk, egyre több információ ér bennünket, és ezzel párhuzamosan több lehetőség nyílik önmagunk másokkal való összehasonlítására. Így aztán eltolódtak az értékrendek, a pénznek és az anyagi létbiztonságnak felértékelődött a relatív szerepe, miközben az emberek elvesztették egymással és önmagukkal való kapcsolatukat.

Az erőteljes védő funkcióval bíró kis közösségek fokozatosan megszűnnek, kialakulóban egy ego-központú szemlélet, amelyben a legfontosabb önmagunk és javaink túlzott előtérbe helyezése.

Az, hogy most hogyan érzem magam, gyakran egy korábbi – esetleg kellő megfontolást nélkülöző – döntésem következménye. Teljes mértékben a válságra fogni egyéni boldogtalanságunkat, ugyanannyira nem segít, mint ha mindent magunkra veszünk – magyarázza ifj. Serényi János, aki szerint gyakran irreális célokat és elvárásokat támasztunk magunk felé, és ennek folyamatos felülvizsgálata is elmarad.

Hiába van válság, ugyanazt az elvárást fogalmazzuk meg magunkkal, illetve a világgal szemben, mint a konjunktúra idején. Nehéz körülmények között – ahogyan erről jó néhány megdöbbentő élménybeszámoló, mélyre ható irodalmi alkotás is szól – éppen a valódi emberi értékek fókuszba helyezése adja a legnagyobb segítséget – teszi hozzá.

A szakember rámutat, az is komoly probléma, hogy a mindennapjainkba beszűrődő információáradat megerősített egy amúgy is bennünk élő illúziót, nevezetesen azt hogy örökké élünk. Az emberek elvesztették kapcsolatukat saját elmúlásukkal, ezzel párhuzamosan pedig távolodnak saját legelemibb, legemberibb értékeiktől is.

A haláltól való szorongás az egyik legősibb, legalapvetőbb félelmük, a jóléti társadalmakban pedig ez a – leginkább tudattalanul lappangó – félelem felerősödik, hiszen az egész világ itt van a szobánkban, ezzel valahogy kevésbé összeegyeztethető a tény, hogy egyszer meghalok.

Erősebbé vált a dolgok elvesztésétől való félelem, pedig ahogy mondani szokták, a sírnak nincs zsebe – magyarázza a szakpszichológus, hozzátéve hogy az emberek sokszor ezen félelmek mentén (leggyakrabban nem tudatosan) hozzák meg döntéseiket. A lehetséges megoldásokról szólva a stresszkezelési tréingeket vezető szakember úgy fogalmazott, már az is nagy segítség, ha az ember nem elhárítani, hanem megérteni akarja a gondját.

Ez első ránézésre visszalépésnek tűnhet, a stresszkezelésben viszont előrelépésnek számít, hiszen a probléma végérvényes kezelése ugyanúgy feszített tempót igényelne – magyarázza ifj. Serényi János, aki szerint sokat segít, ha az ember odafordul saját vidám, spirituális, vallásgyakorló, sportoló, vagy éppen relaxáló énjéhez, ha tud segítséget kérni, ha szívének kedves közösségeket keres, és ha kész a pihenésre is.

Megoldás, ha perspektívát váltunk, elképzeljük, hogyan festhet a
helyzetünk más szemszögből (például egy hangya szemszögéből vagy a Marsról), vagy megkeressük, mi lenne a legviccesebb vagy a legmeghökkentőbb válaszreakció a problémára.

A sport, az új olvasmányélmények mind-mind hasznosak, és nagy segítség, ha az ember utazik saját érzéseiben, aktívabb szerepet vállal azok megélésében és kideríti, hogy hol van a helyük, mi a szerepük az egyén életében.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.