Absztinencia és szexuális önmegtartóztatás

Megszerettetik a józanságot - húszéves a zsibriki drogterápiás intézet

Zsibrik Tolna és Baranya megye határán egykor virágzó, németajkúak lakta falu volt, az 1970-es évekre azonban már elnéptelenedő völgységi kistelepüléssé vált. Ma tizenkét állandó lakosa van azokon kívül, akik a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány (KIMMTA) drogterápiás intézetében élnek.

2010.11.23 09:10MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Idén húsz éve, hogy a református lelkészek vezette intézet megkezdte munkáját.

A Mőcsényhez tartozó kistelepülés felé négy kilométeres, egy nyomsávos aszfaltút visz, a szélesebb járművek áthaladását vasoszlopok gátolják. A falu festői látványt nyújt helyreállított fachwerk - hagyományos német favázas - épületeivel, és a hajdani virágkort idéző, romos templommal. Zsibrik ma országszerte a KIMMTA-intézetről ismert, amely nem egy betegnek az utolsó esélyt jelenti az életre. Két évtizede az isten háta mögötti faluban két, szenvedélybetegekkel foglalkozó hidasi lelkész, Victorné Erdős Eszter és Victor István házakat vásárolt a külvilágtól elzárt, olcsó helyet keresve egy rehabilitációs intézetnek - idézte fel a kezdeteket Szabó Judit, az intézetet vezető református lelkész, addiktológus a közelmúltban rendezett évfordulós találkozón.

Földes padlójú házakban, út nélkül, sártengerben kezdődött a munka, az épületeket évek alatt a gondozottak bevonásával varázsolták újjá, és tették komfortossá. Az 1990-ben indult intézet huszonkét főt tud fogadni.

Javarészt keménydrogosok kérik felvételüket

Tizennyolc-negyvenöt éves férfiak jöhetnek ide, akik valamilyen kémiai addikcióban - alkohol- vagy kábítószer-függőségben - szenvednek.

A betegek önállóan is jelentkezhetnek, de a fővárosban működő Válaszút Misszió is Zsibrikre irányítja őket. A terápián való részvétel feltétele, hogy a jelentkezők vállalják az absztinenciát, beleértve a szexuális önmegtartóztatást is.

Hét épület tartozik az intézethez, ebből öt lakóház. A betegek a 13 hónapos terápia első időszakában a központi, gondozói ház közelében laknak, majd egyre távolabbi épületbe költözhetnek, ami egyre nagyobb önállóságot is jelent számukra.

- A terápiás módszerünket 2000-ben ismertük meg, kanadai szakemberek mutatták be a programot - magyarázta Szabó Judit az MTI-Pressnek. A kezelés a szabályozott együttélésen nyugszik, ehhez szociális készségfejlesztést társít.

A kiindulópont, hogy a szenvedélybetegek híján vannak bizonyos képességeknek, például a segítségkérés, az empátia vagy az objektivitás, a konfliktuskezelés, a strukturált tevékenység képességének.

A huszonkét alapvető kompetenciát elméletben és gyakorlatban is megtanulják a betegek. Eleinte a programon belül kell mindenkinek teljesítenie, majd a kinti kapcsolataikban is elkezdik "működtetni" őket.

Szociális terhek is sújtják őket

A húsz év alatt közel ezren fordultak meg itt, és bár nem vezetnek statisztikát, az intézet vezető lelkésze szerint jó eredménnyel végzik a terápiát. - Lehet, hogy nem a mi terápiánk után változik meg az életük, de képesek vagyunk arra, hogy megszerettessük velük a józanságot - jegyezte meg. Az eltelt két évtized alatt sokat változott a kábítószer-használat, miként az azt kísérő problémák is.

Más szerek kerültek előtérbe. 1996-ban "ópiátbumm" volt, akkoriban sok fővárosi fiatal jelent meg Zsibriken.

Manapság többen vannak az öreg mákteások, akik negyvenes éveikre sem gyógyultak ki függőségükből, és azok a fiatalok, akik speedet, ecstasyt szednek vagy intravénásan adagolják az amfetamint. Mindkét csoportra jellemző, hogy sokkal több szociális teher sújtja őket, mint a korábbi betegeket.

Foglalkozni kell adósságaikkal, szüleik szenvedélybetegségével és rendőrségi ügyeikkel is. Ahogy az intézetvezető fogalmazott: meg kell birkózniuk a szegénységgel és a lemondó környezettel.


Az egykori betegek közül van, aki Zsibriken dolgozik tovább mentorként. A 27 éves László 2002-ben jelentkezett először terápiára. 16-17 éves korára rendszeresen használt intravénásan amfetamint.

- Nehezen tartottam elképzelhetőnek, hogy megszüntessem kapcsolatomat az anyaggal, de azt is tudtam, hogy ha nem változik semmi, lecsuknak vagy meghalok - mesélte a fiatalember az MTI-Pressnek a találkozón.

Második nekifutásra sikerült felhagynia a droggal. A kérdésre, mi vezetett sikerre, azt válaszolta: itt elfogadták minden hibájával együtt. Három éve dolgozik az alapítványnál, terápiás foglalkozásokat tart.

- Olyanokkal találkozom, akik egzisztenciálisan, emberi kapcsolataikban jóval mélyebben vannak, mint én voltam. Én a kamaszkoromat anyagoztam végig, de aki húsz éve használja a szert, annak nagyon nehéz változtatni - fűzte hozzá.

Mint mondta, neki ebben isten is segített. A zsibriki intézetet vezető lelkészei kötik a református egyházhoz, de a központ szervezetileg nem kapcsolódik hozzá.

Szabó Judit közlése szerint örülnek annak, ha a betegek vallásosak lesznek, de a terápia nincsen a hithez kötve, nem gyakorolnak nyomást senkire.

- Olyan klímát szeretnénk teremteni, amely nem támadó, nem ellenséges és nem cinikus, amelyben választható az úristen és a hívő élet - fogalmazott a református lelkész.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.