Tápláló és melegít

A titokzatos tibeti konyha

A tibeti konyha irodalma messze nem olyan gazdag, mint például az indiaié vagy a kínaié. Az autentikus receptek nem írásban, hanem generációról generációra öröklődve maradtak fenn.

_{2008.12.31 10:07ideal.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A világ legmagasabban elterülő országában a körülmények – hegyek, hideg időjárás stb. – kevéssé alkalmasak a növénytermesztésre, a tibetiek ezért értelemszerűen kevesebb növényféleséget és több húst fogyasztanak. Bár viszonylag kevésféle fűszert használnak: ízviláguk egyszerre harmonikus és egzotikus. Mindehhez hozzájárul az is, hogy Tibet magasabb pontjain a víz csak 90 fokig melegíthető fel, így a szó szoros értelmében vett főzésről nem is beszélhetünk.

Táplál és melegít

A tibetiek első számú eledele az úgynevezett csampa, ami zsiradék nélkül vagy jakvajon megpirított árpaőrleményt fed. A tojás, valamint a tej és a tejtermékek ugyancsak étrendjük szerves részét képezik – elég, ha a jellegzetes tibeti étekre, a jakvajra gondolunk. Bár az emberek szinte kivétel nélkül buddhisták, a körülményekből adódóan bőségesen fogyasztanak húst, és jellemzően még csak nem is fehér húst, hanem birkát, disznót, jakot és marhát.

Egyes belsőségek valóságos csemegének számítanak. Mindez azonban – különösen a magasabb vidékeken – a szó szerinti túlélést jelenti számukra. (Fontos megjegyezni, hogy a tibeti ember sohasem kedvtelésből, hanem élelemszerzés céljából pusztít el egy állatot.) Mindazonáltal néhány zöldségféle is megterem arrafelé: ilyen például a spárga, a vízitorma, a fehérrépa, a retek és főleg a jégcsapretek, a borsó és a burgonya, több gombafajta pedig kifejezetten kedveli a barátságtalan éghajlatot.

A tibetiek előszeretettel fogyasztják azt a néhány gyümölcsféleséget, ami képes megbirkózni a körülményekkel, úgymint alma, körte, barack, eper. A fűszernövények közül elterjedt a hagyma és a fokhagyma – bár ez utóbbi fogyasztása után szigorúan tilos templomba menni. Ízesítésre – rendhagyó módon – rebarbarát használnak, továbbá a gyömbért, amely szinte valamennyi ételük fontos adaléka, illetve szójaszószt és gyógynövényeket.

A tea arrafelé egyfajta átmenetet képez az étel és az ital között. Jellemzően vajjal vagy tejjel készítik el, cukrot gyakorlatilag nem használnak.

Tradicionális tibeti receptek

Phö Csha (a legjellegzetesebb, nagy fűtőértékkel bíró tibeti ital)

Hozzávalók:
– víz
– csészénként két teáskanál tea (lehetőleg feketetea)
– 1/4 teáskanál só (bár a tibetiek lehetőségei behatároltak e téren, mi inkább tengeri sót használjunk!)
– 2 teáskanál vaj (Tibetben jakvaj)
– 1/2 csésze tej vagy 1 teáskanál tejpor

Elkészítése
Forraljuk fel a vizet, tegyük bele a tealeveleket, és főzzük együtt őket négy-öt percig! Szűrjük le a kész italt, majd tegyük bele a további hozzávalókat! Alaposan keverjük össze!

Dengöpa

Hozzávalók:
– 3 csésze főtt rizs (lehetőleg barnarizs)
– 3-4 evőkanál vaj
– 1 közepes fej hagyma
– 2-3 gerezd fokhagyma
– gyömbér (ízlés szerint)
– szójaszósz (ízlés szerint)

Elkészítése
A hagymát és a fokhagymagerezdeket hámozzuk meg, előbbit vágjuk minél kisebb darabokra, utóbbit zúzzuk össze! A hagymát a gyömbérrel együtt pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a fokhagymát is! További néhány másodperces párolás után adjuk hozzá a főtt rizst! Süssük néhány percig közepes vagy viszonylag nagy lángon, sűrűn kevergetve! A végén ízesítsük szójaszósszal!

Plusz egy ötlet
A dengöpát elkészíthetjük a fentiekhez hasonlóan úgy is, hogy a rizst párolt zöldségekkel és/vagy két-három felvert tojással „sütjük össze”.

Ngope Pöchel

Hozzávalók:
– 1/2 kg spenót
– 1/4 kg gomba
– 3-4 evőkanál (olíva)olaj
– ½ l csontlé (vegetáriánusok esetében zöldségleves
– a jó minőségű leveskockából készült is megfelel a célnak)
– só (lehetőleg tengeri só) ízlés szerint

Elkészítése

A spenótot alaposan mossuk meg! Serpenyőben forrósítsuk fel az olajat, adjuk hozzá a spenótot és a gombát! Egy-két percig kis lángon, kevés sóval pároljuk őket a saját levükben, majd adjuk hozzájuk a csontlét vagy a zöldséglevest! Körülbelül negyedórán keresztül pároljuk, közben minél többször keverjük meg!

Plusz egy ötlet
Ha a spenótnak éppen nincs szezonja, használhatunk mirelitspenótot is. Akkor adjuk a gombához, amikor az már csaknem elkészült, azaz körülbelül tízperces párolás után! Ez esetben bőven elég, ha egy-másfél deciliternyi csontlevet, illetve zöldséglevest öntünk a gombához!

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter