Becsapós ételnevek - de mi az igazság?

Átvágnak az ételeink: a krumpli nem francia, és a spagetti se olasz

Milánói makaróni, bécsi virsli, francia krémes, hortobágyi húsos palacsinta... Vannak esetek, amikor az ételnevek vagy történetük egy bizonyos nemzetre utalnak, ám valójában nem egészen úgy van az igazság.

_{2015.03.02 08:00ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Fotó: freedigitalphotos.net/artemisphoto}

Bizonyos ételek már a nevükben is, mások pusztán a jellegüknél fogva utalhatnak egy-egy nemzetre, azt sugallva, hogy egy meghatározott helyről származnak, esetleg ott számítanak jellegzetes éteknek - ám ezek sokszor becsapnak bennünket, mert a valóság sokszor egészen más. Az egyik ismert ételrendelő oldal most összegyűjtötte a tíz legismertebb, ámde eddig tévesen besorolt ételt, lássuk, mik azok, amikről azt hisszük, hogy..., pedig valójában mégse.

1. Francia krumpli

A legtöbb étel szereti elhitetni velünk, hogy Franciaországból származik, a TOP10-es listában is bekerült néhány belőlük. A legismertebb talán a sült krumpli, amit nagyon sok országban french fries-nak, azaz francia krumplinak hívnak - pedig semmi köze a franciákhoz. Eredeti hazája igazából Belgium, ahol a halászok nagyon szívesen fogyasztottak olajban kisütött apró halakat, de előfordult, hogy rossz volt az aznapi fogás, ilyenkor a burgonyát darabolták fel apróra és azt falatozták.

2. Francia pirítós

Ahogy a french fries nálunk sült krumpli, úgy a francia pirítóst is itthon bundás kenyérnek hívjuk, de más nemzeteknél - és most már egyre több helyen nálunk is - ezt az elegánsabbnak tűnő nevet használják. Elvégre ami francia, az a gasztronómiában csakis jó lehet, nemde? Nos, ki kell ábrándítanunk mindenkit: ez az egyszerű, főként reggelik részét képező étek már egy negyedik századi olasz receptgyűjteményben megjelent, így inkább mondhatják ők a találmányuknak, mint a franciák.

3. Spagetti húsgombóccal, Olaszországból

Ha tészta, pláne ha spagetti, akkor mi más juthat eszünkbe, mint a déli, napsütötte Itália, a romantikus kis utcácskáival, a vendéglők előtti téren álló asztalokkal. De ez az étel nem olasz, és még csak nem is svéd, amire a húsgombóc miatt gondolhatnánk az ismert bútoráruház kedvenc fogásának köszönhetően. Az igazság az, hogy az igazi olasz éttermek étlapján ez a fogás nem is szerepel, ellenben Észak-Amerikában nem okozna gondot, hogy hol együnk ilyet.

_{Fotó: freedigitalphotos.net/joephotostudio}

4. Nachos - tényleg tradicionális mexikói étel?

A neve egyértelműen Mexikóra utal, na meg amúgy is kukoricalisztből készül, ami arrafelé alapvető összetevő, tehát csakis valami ősi és nagyon hagyományos mexikói finomság lehet a nachos. Nos, valóban onnan származik, de az, hogy tradicionális, az erős túlzás. A valódi történet a második világháború idejére, 1943-ba nyúlik vissza, amikor egy csapat amerikai katona, akik Piedras Negras környékén állomásoztak, betértek egy környékbeli vendéglőbe, hogy csillapítsák éhségüket. A konyha azonban akkor már zárva volt, ezért a főpincér gyorsan összedobott nekik valamit abból, amit ott talált: háromszögre vágta a tortillákat, cheddar sajtot reszelt rá, ezt megmelegítette - így a tortilla is kissé megpirult és ropogós lett -, majd az egészet apróra vágott, ecetes jalapeno paprikával tálalta. A pincért történetesen Ignacio "Nacho" Anayának hívták - a többi pedig már kitalálható.

5. Croissant

Egy újabb francia hangzású étel, és ha csak rá gondolunk, máris Párizs jut az eszünkbe a kis kávézóival. Pedig akár hiszik, akár nem, ez bizony nagy valószínűség szerint vagy a mi "találmányunk", vagy legfeljebb Bécsig kell menni, ha az eredetét fel akarjuk kutatni. A történet szerint a XVII. században a törökök vissza akarták foglalni Budát (egyes források Bécset említik, innen az étel eredetének csöppnyi bizonytalansága). Az oszmán sereg az éjszaka leple alatt alagutat ásott és úgy próbáltak a városfal alatt a várba jutni, arra azonban nem számítottak, hogy a pékek már pirkadat előtt is szorgalmasan dolgoznak.

Ők azonban meghallották a lábuk alól felszűrődő zajokat és azonnal riadót fújtak, így a törökök terve meghiúsult, a vár maradt a magyaroké (vagy az osztrákoké). A pékek a diadal jeleként az éppen készülő leveles tésztát feltekerték és félhold alakúra hajlították meg, utalva a török zászló egyik elemére, de az már egy másik történet, hogy végül miért a francia croissant nevet kapta - mindenesetre a jelentése egyértelmű: "hízó hold".

_{Fotó: freedigitalphotos.net/m_bartosch}

6. Angol szendvics

Ugye mindenki ismeri a legendát, amely szerint a szendvics egy angol úriemberről, bizonyos John Montaguról kapta, aki történetesen Sandwich negyedik grófja volt? Eszerint a nemes úr azért kedvelte a két szelet kenyér közé halmozott ételeket, mert szenvedélyes kártyajátékos volt, és ha szendvicset tálaltak fel neki, akkor nem kellett félbeszakítania a partikat a zsíros, koszossá váló keze miatt. Ez a történet persze ebben a formában igaz is, de ez nem jelenti azt, hogy maga az étel is az ő találmánya lenne, még csak nem is angol. A valóság az, hogy az első szendvicset a feljegyzések szerint egy zsidó bölcs, bizonyos Hillél készítette el: a zsidó húsvét idejére bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt tett az asztalra.

7. Szusi (vagy sushi)

Igen, japán eredetű, ahogy azt hisszük, de hogy hétköznapi, vagy gyakran fogyasztott étel lenne, az már nem igaz. Miközben mi itt Európa közepén hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a japánoknál minden nap rizses tekercs kerül az asztalra, valójában a japánoknak csak negyede vallotta be azt egy felmérésben, hogy havonta többször is esznek szusit. Ez ugyanis náluk ünnepi ételnek számít, amit legfőképp kiemelkedő eseményeken fogyasztanak.

8. Dán csiga

Nem kell megijedni, nem a csúszós puhatestűről van szó, hanem a különféle töltelékekkel készülő édességről: kakaós, fahéjas, vaníliás és megannyi más csigáról. Való igaz, hogy a csemege mára Dánia védjegyévé vált, ám nem ők találták ki: bécsi cukrászok ismertették meg az északi néppel, ezután terjedt el az egész országban.

9. A spagetti sem olasz

A húsgombócos spagettiről már fentebb megtudtuk, hogy nem olasz. De hogy maga a spagetti sem az?! Pedig így van: a leírásokból az derül ki, hogy legkorábban a kínaiak ettek spagettiszerű vékony tésztát, mégpedig nagyjából 7000 évvel ezelőtt. Na ezt csinálják utánuk az olaszok! Más bizonyítékok viszont líbiai gyökerekre is utalnak, bár az a tészta, amit ők szerettek, az ma makaróni néven lehet ismerős.

10. Kínai szerencsesüti

És a végére egy desszert, amit manapság szinte bármelyik kínai étteremben megtalálunk: egy édes, félkörben meghajtott száraz süteményről van szó, amelynek a közepébe egy papírdarabka kerül, rajta valamilyen életbölcsességgel. A sütemény valóban a Távol-Keletről érkezett, de nem Kínából, hanem Japánból, egészen pontosan a sintoista szentélyekből, ahol újévi jókívánságokat rejtettek az így elkészült édességbe.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter