Besegít a gerincagy

Tudja, miért nem vágódik hanyatt a jégen?

Fülünk nélkül nem menne az egyensúlyozás, de nemrég kiderült, hogy a gerincagy neuronjai is besegítenek - tulajdonképpen öntudatlan, apró mozgásokkal korrigáljuk lépéseinket.

2015.02.01 19:00ma.hu

Forrás: Flickr, L'imaGiraphe (en travaux)

A kaliforniai Salk Institute for Biological Studies kutatásai rávilágítottak, hogy az egyensúlyozás kicsivel bonyolultabb feladat, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. Állás, séta vagy futás közben a lábban található érzékelők folyamatosan tájékoztatják a nyomásváltozásról és mozgásról szóló információkról agyunkat. Ezek az elektromos impulzusok azonban először gerincvelőnkbe futnak be, és csak innen jutnak tovább központi szervünk irányába.

Kétségtelen, hogy agyunk nélkül nem működne az egyensúlyozás, még "ő" is csak különböző érzékszerveink információinak együttes feldolgozásával képes a feladat megvalósítására. Érintéssel tájékozódunk például az uralkodó szélirányról és -erősségről, a fülben levő folyadék a földhöz való relatív tájolásunkat segíti elő, látásunk pedig az előttünk levő tárgyakról tájékoztatja gondolkodó szervünket, ami ennek megfelelően ad utasítást a testnek az irány, a sebesség stb. módosítására vagy megtartására.

De egészen mostanáig nem értettük teljesen, hogy miként fordítja le a beérkező jeleket a gerincagy az agy számára. A kaliforniai kutatás azonban felfedte, hogy a gerincvelőn található szenzoros idegsejtek csoportja, a gerincagy kommunikál az agy motoros működésért felelős részével. Bizonyos helyzetekben kvázi "önállósítja" magát, anélkül ad utasítást lábainknak, hogy agyunkkal kommunikálna, ezzel tehermentesítve az agyat, ami így magasabb szintű feladatokkal foglalkozhat.

"Ha csúszós felületen áll, rövid idő múlva megkeményednek vádliban levő izmai, annak ellenére, hogy nem érzékelte, hogy használja őket. Ennek oka, hogy teste automatikus működésre váltott, bekapcsolta a robotpilótát, folyamatosan apró korrekciókat végez a stabil állás érdekében" - árulta el a tanulmány vezető szerzője, Steeve Bourane.

Egérkísérletekkel be is bizonyították, mennyire fontos ez az eddig nem ismert jelenség a stabil egyensúlyozáshoz. Ennek az idegi áramkörnek az elvágásával a kísérleti egerek továbbra is normális módon voltak képesek járni hétköznapi körülmények között, de nehéz felületen képtelenek voltak ezekre az apró korrigálásokra, így közlekedésük bizonytalanná vált.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.