A magyar nőket támogatják a legtovább

Nem merünk gyereket vállalni: vagy nincs rá pénz, vagy a kirúgástól félünk

Bár számos európai országhoz képest a magyar anyukákat támogatja legtovább az állam, mégis nálunk mernek a legkevésbé gyermeket vállalni a nők és párjuk - de mi ennek az oka?

2014.09.25 14:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Megdöbbentő adatok derültek ki egy nemrégiben elkészült felmérésből, amelyet egy fogamzásgátlással foglalkozó hazai vállalat megbízásából készítettek el, arra keresve a választ, hogy vajon a hazai nők mennyire tudatosan készülnek a családalapításra, egyáltalán mikor kezdenek a gyermekvállaláson gondolkozni és mernek-e erre gondolni. Az általános vélekedés szerint manapság a gyerek pénzkérdéssé vált, a kutatók ezért részleteire bontották a kérdést és megpróbálták kideríteni, hogy pontosan milyen szempontból, mely területeken is jelenik meg a pénz mint gyermekvállalást befolyásoló tényező.

Sokan azt gondolnánk, hogy a legtöbb pár azért fél a gyermekvállalástól, mert sokba kerül már egy csecsemő megfelelő ellátása is, hát még amikor elkezd a gyermek cseperedni. Nem véletlenül vállal szerepet az első években az állam is különböző jogcímen adott támogatások formájában, sőt, ha összehasonlítjuk ennek idejét, azt kell látnunk, hogy a magyar anyukák ebből a szempontból kifejezetten jó helyzetben vannak: nálunk maradhatnak otthon a legtovább a kicsikkel.

Franciaországban például mindössze 16 hét jár szülési szabadság címén (ebből 6 a szülés előtt), és az apák is kivehetnek 11 egymást követő napot az új családtag érkezésekor. Svédországban a két szülőnek együtt összesen 16 hónap jár, ráadásul 13 hónapig a fizetésük 80%-át is megkapják. A finneknél ennél jóval szigorúbb a rendszer, ott csupán 18 hétig maradhatnak otthon az anyák és 9 hétig az apák, bár további 26 hét "családi szabadságot" is kapnak, ezzel biztosítva azt, hogy amíg a gyermek el nem éri az egyéves kort, valamelyik szülő mindenképp otthon maradhasson vele. Ezzel szemben nálunk 24 hónapig maradhatnak az anyák otthon, ebből az első 24 héten az átlagkereset 70%-a jár az anyának, a két év alatt pedig GYED formájában érkezik a támogatás, amelynek maximuma 2014-ben bruttó 142100 forint.

A támogatás ideje tehát nálunk a leghosszabb, ami vonzó is lehet, ugyanakkor a mértéke elmarad a vizsgált többi országétól: a finneknél az előző évi jövedelem 70-90%-a illeti meg a kismamákat, de akinek nem volt munkája, az is napi 23,8 eurót kap a már részletezett otthon töltött időre. A románoknál 12 hónapig kapják az előző év átlagjövedelmének 85%-át, majd a következő évben havi 110 euróval támogatják a gyermeknevelést abban az esetben is, ha a szülő visszamegy dolgozni.

Grafika: fogamzasgatlas.hu

A szülést közvetlenül követő időszakban tehát valamekkora visszaesés valóban tapasztalható a család anyagi helyzetét illetően, de önmagában akkora mégsem, ami indokolná az Európában szinte legalacsonyabb születésszámot. Erről egyébként szintén sokkoló statisztikai adatok állnak rendelkezésre: egy 2012-es adatokat tartalmazó kimutatás szerint Magyarországon a teljes termékenységi arányszám szerint - tehát hogy ki hány gyermeket vállal - minden 10 nőre csak 13 szülés jut, a szomszédos románoknál ez 15, míg a finneknél ez az arányszám 1,8, a svédeknél 1,9, a franciáknál pedig kereken 2, vagyis szembetűnő, hogy a rövidebb szülési szabadság ellenére mennyivel szívesebben szülnek arrafelé a nők.

Ha azonban a későbbi időszakra járó családi pótlékokat vetjük össze Európa országaiban, máris jobban érthető, miért tér el a gyermekvállalási hajlandóság. Míg a svédeknél a legalacsonyabb összeg is súrolja a 38 ezer forintnak megfelelő szintet, de a nagycsaládosok még nagyobb összegre jogosultak és a lakhatási támogatás is közelíti a magyar minimálbért, addig nálunk a családi pótlék összege még három gyermek után is mindössze 16 ezer forint gyerekenként. Egyébként ebben is a finnek járnak az élen, ott a szülőket 189 euróval (58600 forint) támogatják, de ha egyedül neveli valaki a gyermekét, akkor további 48 eurós pótlékot kap.

Nem lehet hát csodálkozni, ha a magyar nők egyre tovább halogatják a gyermekvállalás kérdését: bár a felmérésben megkérdezett 1200 fő 80%-a azt mondta, az ideális az lenne, ha már 30 éves kor előtt szülnének, valójában csak a nők 12 százaléka válik anyává erre a korra, apákat pedig még nehezebben találunk: 100-ból csak hárman vállalnak gyereket a harmadik X előtt, és minél magasabb végzettségű valaki, annál jobban kitolódik a családalapítás ideje.

A helyzeten nem igazán segít az sem, hogy míg például Svédországban a nők foglalkoztatottsági aránya 72%, addig nálunk csak minden második nő tud teljes munkaidőben elhelyezkedni - ezzel egyébként uniós szinten a 22. helyet szereztük meg. A részmunkaidősöknek sem sokkal jobbak a lehetőségeik: a svédeknél 8 óránál kevesebb időt igénylő munkát a nők 38 százaléka talál, nálunk csupán 9%, és ez az Unió tagállamai közt a 25. helyhez elég.

Grafika: fogamzasgatlas.hu

Ez az alacsony női foglalkoztatottság magyarázza azokat a félelmeket is, amelyek miatt a nők erősen tartanak attól, hogy egy esetleges terhesség miatt elveszítik a munkájukat, a baba születése után már néhány hónappal sem fognak tudni visszamenni, vagy a törvény által biztosított védelem után a lehető leghamarabb elbocsátják őket. Az sem ok nélküli félelem, hogy visszamehetnek ugyan a korábbi munkahelyükre, de ott csak egy alacsonyabb pozícióban, rosszabb fizetésért tudják őket alkalmazni, ezzel kvázi "rákényszerítik" őket arra, hogy maguktól mondjanak fel.

Érthető hát, ha emiatt a nők közel kétharmada úgy vélekedik, hogy mielőtt szülésre szánja el magát, előtte minél stabilabb karriert kell kiépíteni, hogy legyen hova és miért visszamenniük dolgozni. Már ha egyáltalán el tudják azt képzelni, hogy a munka és az anyaság összeegyeztethető, ugyanis csaknem minden második nő úgy véli, választani kell a kettő közt. Nem alaptalanul: minden negyedik családanya negatívan élte meg, amikor a munkahelyén bejelentette a várandósságát, vagy a szülésről visszatérés időszakában kellett átélnie kellemetlen, sokszor akár megalázó bánásmódot is.

Az tehát csupán elenyésző részletkérdés a teljes képben, hogy mennyibe is kerül felnevelni egy vagy több gyermeket, az egyre csökkenő gyermekvállalási kedvet számos egyéb tényező is befolyásolja. Nemcsak attól félnek a magyar nők, hogy a szülés után a családi bevételben jelentős kiesés jelenik meg, hanem attól is, hogy amikor már készen állna a munkába visszatérésre, akkor sem lesz lehetősége, számos munkáltató eleve nem nézi jó szemmel a kisgyermekes anyákat, sokan attól tartanak, hogy ők rosszabbul teljesítenek vagy a gyerekre hivatkozva többször fognak hiányozni, noha ez is csak szervezés kérdése. Ráadásul az anyasággal a nőkben azelőtt nem látott szervezőkészség is kifejlődhet, amelynek köszönhetően sok esetben még hatékonyabbak is az adott feladatok elvégzésében, mint a gyermektelen hölgyek.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.