Védjegyzett

Egyen organikus szürkemarhát - egészséges hungarikum

Manapság már egyre többen jönnek rá a szürkemarhahús valódi értékeire, amelyek közül nem elhanyagolhatóak az egészségtudatos szempontok. Számtalan pozitívuma mellett az első legfontosabb tény, hogy ez a húsfajta teljesen organikus.

2014.08.30 18:49ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Fotó: Noguchi Porter Novelli

A Magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürkemarha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sugalló impozáns megjelenésével Magyarország világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik - áll a III. Szürkemarha Vigadalom és Piac Fesztivál hírlevelében.

A magyar szürkemarhát nagyjából az év háromnegyedében legeltetik, emiatt a húsa stabilan jó minőségű, egészséges alapanyag. Egész nyáron a szabadban legel, télen pedig a nyáron lekaszált réti szénát fogyasztja. A Védjegyezett termék-előállításban tilos bármilyen ipari táppal, terméktakarmánnyal etetni, és olyan növényeket sem legelhet, amelyeket műtrágyáztak vagy növényvédő szerrel kezeltek.

A szürkemarha húsának fogyasztása nem véletlenül éli ma reneszánszát. Amikor elárasztanak bennünket a silány minőségű és olcsó import húsipari termékek, igenis szükség van jó alapanyagra. Manapság már egyre többen jönnek rá a szürkemarhahús valódi értékeire, amelyek közül nem elhanyagolhatóak az egészségtudatos szempontok. Számtalan pozitívuma mellett az első legfontosabb tény, hogy ez a húsfajta teljesen organikus. A magyar szürke húsa már első pillantásra jól megkülönböztethető a többi marhahústól, hiszen lényegesen sötétebb, állaga pedig szárazabb, rostosabb.

Ha kezünkbe veszünk például egy szelet szürkemarha feketepecsenyét, jól látszik a finom márványozottsága. A rostok között kevesebb zsírt (faggyút) tartalmaz, de nagyobb arányban vannak jelen benne a többszörösen telítetlen zsírsavak (omega-3 és omega-6). Ezek fontos szerepet játszanak a szív- és érrendszeri megbetegedések elkerülésében. A szürkemarha húsa jóval kevesebb vizet tartalmaz a többi húsmarha fajtáénál, igazán "sűrű" alapanyag. Főzéskor nagyon kevés vizet ad le, ezért kevésbé esik össze. Jó tudni, hogy vastartalma még a vörös húsok között is kiemelkedően magas.

A legeltetésnek köszönhetően az állatok nemcsak füvet, hanem olyan gyógy- és fűszernövényeket (pl. kakukkfüvet, kamillát, rozmaringot, mentát) is fogyasztanak, amelyek egészségesek, és amelyeket konyhánkban is rendszeresen használunk. Ezen aromák mind a zsírokban raktározódnak el, majd főzéskor-sütéskor felszabadulnak. Ennek köszönheti a szürkemarhahús különleges, vegetális ízét.

Fotó: Noguchi Porter Novelli

Bár a belőle készült szalámik, kolbászok, sonkák, kenőmájasok népszerűségéhez kétség sem fér, a nyers hús alapanyaggal egészen más a helyzet. Sokan azért kritizálják, mert túl száraz, túl szikár. Mások egyszerűen nem ismerik, nem tudják, melyik húsrészből milyen ételt lehet igazán finoman elkészíteni. A harmadik akadály pedig talán az, hogy nehezen lépünk túl a gulyás-pörkölt- ragu szentháromságon, nehezen hisszük el, hogy a szürkemarha húsa másra is jó, nemcsak 1 ezekhez a hagyományos és méltán közkedvelt ételekhez.

A kiegyensúlyozott étrend egyik fontos alapja a változatosság, mind alapanyag, mind ételkészítési technológia szempontjából. És bár a túlzott vörös húsfogyasztást összefüggésbe hozták egyes szív- és érrendszeri, illetve daganatos betegségekkel, ezek esetében fontos mindig látni, hogy általában nem önmagában az alapanyag jelenti a problémát, hanem annak túlzott fogyasztása, nem megfelelő elkészítése.

Ilyen például a bő zsírban sütés, amire a legjobb példa a marhahús esetében a bécsi borjúszelet, valamint a só, adalékanyagok hozzáadásával készített, pácolt, füstölt húsipari termékek túlzott fogyasztása.

A zsírszegényen elkészített, sovány marha húsrész heti 1-2 alkalommal beilleszthető a kiegyensúlyozott étrendbe, nem szükséges lemondanunk a jóízű, zamatos, magas fehérje- és vastartalmú, változatosan elkészíthető húsfajtáról.

Manapság egyre egészségtudatosabban élünk, amelynek alapvető eleme, hogy tisztában legyünk a főzéshez felhasznált alapanyagok eredetével és minőségével. Ha csirkéről van szó, akkor már tudjuk, "ketreces" és "kapirgálós" megkülönböztető jelzők milyen eltérésekre utalnak, de azzal már lényegesen kevesebben vagyunk tisztában, hogy ugyanilyen hangsúlyos különbségek vannak például a marhahús esetében is.

A szürkemarha esetében biztosak lehetünk abban, hogy milyen hús kerül a tányérunkra.



Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.