Traditional and wild

Vesekő és ekcéma ellen: mi mindenre jó még az aranyvessző?

A népgyógyászatban régóta használják széles körben: belsőleg köszvény, reuma ellen illetve úgynevezett vértisztítóként, míg külsőleg száj- és garatüreg gyulladás ellen gargarizálásra és rosszul gyógyuló sebek borogatására.

_{2013.12.10 14:53Traditional and Wild Program}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Hazánk minden szegletében előforduló útszéli gyom, amely ősszel nyíló sárga virágaival aranytengerré változtatja a parlagi területeket. Számos gyógyhatását már a középkorban felfedezték, Erre utal Solidago neve is, ami solidare = megerősítést, gyógyítást jelent. A magyar elnevezése körül azonban néha zavar alakul ki, ugyanis néha összekeverik a kora tavasszal virágzó aranyággal, más néven aranyfával (1. ábra) vagy a nyár elején virító aranyesővel (2.ábra).

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy,- és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni az aranyvesszőről.

Hol, mikor és hogyan gyűjthető?

_{Fotó: Németh É.}

Az aranyvessző elnevezés a közönséges aranyvessző illetve a magas,- és kanadai aranyvessző lágyszárú növényekre vonatkozik. Az előbbi 50-70 cm magasra nőhet, hazánkban őshonos és védett. Régebbi nevei forrasztófű, aranyos istápfű vagy Szent Péter botja. Utóbbi kettő Észak-Amerikából dísznövényként behozott, magasabb, 80-200 cm-es növény, amelyek olyan jól érezték magukat, hogy a házikertekből kivadultak és napjainkban lassan kezdik kiszorítani közeli rokonukat és más védett fajokat.

Magyarországon elsősorban a Dunántúlon, üde erdőkben, vízpartokon és parlagos területeken fordulnak elő, de gyakran találkozhatunk velük útszélek mentén, ahol azonban nem ajánlott szedni. A közönséges aranyvessző (3. ábra) virágzata nem elágazó, tömött, a másik két fajé elágazó és lazább szerkezetű (4. ábra). A virágzás július végén, augusztus elején kezdődik, ilyenkor érdemes a hajtás felső (40 cm) részét gyűjteni, ügyelve, hogy minél kevesebb vastag szár kerüljön a kosárba. Ha a gyűjtést később, teljes virágzásban végezzük, akkor a szárítás során a virágok tovább fejlődnek és bóbitás termésekké alakulnak, ami már csekély gyógyhatással rendelkezik. A begyűjtött friss részeket szabadban vagy padláson száríthatjuk, de mindenképpen árnyékos helyen, 5-10 cm vastagon terítve. Érdemes tudni, hogy a nagy mennyiségben száradó növény az arra érzékenyeknél allergiát okozhat.

4-5 gramm begyűjtött friss virágos hajtásból 1 gramm szárított növény (drog) lesz.

Gyűjthető része még a gyökere is, amit ősszel vagy tavasszal áshatunk ki. Ehhez először a föld feletti részeket eltávolítjuk, majd a gyökereket és a gyöktörzset hámozás nélkül száríthatjuk. 1 gramm drog 3-4 gramm nyers gyökérből nyerhető.

Mi mindenre jó?

A leginkább gyűjtött része a virágzó hajtása mely antioxidáns tulajdonsággal is rendelkező flavonoidokat, főleg rutint és kvercetint, szaponinokat, illóolajat és kevés nyálkaanyagot tartalmaz. A népgyógyászatban régóta használják széles körben: belsőleg köszvény, reuma ellen illetve ún. vértisztítóként, míg külsőleg száj- és garatüreg gyulladás ellen gargarizálásra és rosszul gyógyuló sebek borogatására. Legfontosabb felhasználási területe azonban a különböző a húgyúti betegségek kezelése (húgyutak átöblítése, vesehomok és kő kimosására, hólyag- és vesemedence-gyulladás esetén). Alkalmas még magas vérnyomás, prosztata-megnagyobbodás, krónikus ekcémák, skrofulózis (nyaki nyirokcsomók gümőkórja) ellen. Nem javasolt alkalmazása akkor, ha a szív- vagy veseműködés elégtelensége miatt ödémás állapot lépett fel. Szoptatás alatt biztonságosan használható.

Elkészítési receptek

Tea 1-2 kávéskanálnyi (2-4 gramm) finomra aprított szárított növényi részből készíthető 2 dl forró vízzel leforrázva, amelyet naponta 3-4 alkalommal lehet fogyasztani. A napi dózis azonban ez lehetőleg ne haladja meg a 10-12 grammot. Teakészítés céljából társítható kamilla virággal és mezei zsurló hajtással.

Tinktúra készítésekor 1 dl 80 %-os etilalkoholban áztathatunk 1 evőkanál morzsolt drogot. Ebből naponta 30-40 csepp használható fel. Alkalmas a tökmagos kezelés kiegészítésére.

Zsenge levelei és virágzó hajtásai főzve ehetőek, magjai levesek besűrítéséhez használhatók.

Háttérinformáció:

Az adatok, információk forrása a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze.

Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Traditional and wild projekt támogatta. A projekt a Central Europe Programban az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter