Mivel haragította magára Simicskát Nátrán?

Eximbank-per: fantomkergetés újabb milliókért

Miközben a milliók tovább folynak az államkasszából, a Lánchíd Palota még mindig üres.

Nézze meg, miért megy a harc >>> képgaléria

2015.08.21 09:11ma.hu

A következő héten folytatódik az Eximbank-per, amelyben az állami tulajdonú Eximbank-MEHIB jelenlegi vezetése azzal vádolja a korábbi menedzsmentet, hogy értékaránytalan és jó erkölcsbe ütköző szerződést kötött Nobilis Kristóf cégével a Lánchíd Palota bérletére, ami miatt a több mint egy éve megkötött bérleti szerződés érvénytelenítését kérik. Az értékaránytalanság egy szakértői vélemény alapján már múltkor megdőlni látszott, a felperesi képviselő most az emlékezetkiesés mellett azzal is vádolja Nátrán Roland ex-vezérigazgatót, hogy az állam elővásárlási joga ellenére bérelte ki piaci alapon a Lánchíd Palotát. Ezzel szemben, mint kiderült, az állam maga mondott le az ingatlan elővásárlási jogáról. Miközben a milliók tovább folynak az államkasszából, a Lánchíd Palota még mindig üres.

Igazi fideszes belharc látszik kibontakozni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma előtt, amelyben - kiegészítve a már fentebb is olvasható tényt - a Szíjjártó Péter vezette Külgazdasági- és Külügyminisztériumhoz került Eximbank jelenlegi menedzsmentje azzal vádolja a korábban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter alá tartozó intézmény egykori vezetését, hogy értékaránytalan és jó erkölcsbe ütköző szerződést kötött a Lánchíd Palota bérletére a szintén inkább a kormánypártok fele húzó üzletembernek aposztrofált Nobilis Kristóf cégével. Mi több, nemrég az Eximbank már büntetőfeljelentést is tett hűtlen kezelés miatt ismeretlen tettes ellen. Közben a múltkori, tizenkét órásnál már valamivel rövidebb tárgyalásokon újabb nevek is felmerültek, köztük Puskás András volt V. kerületi polgármester, jelenlegi vezérigazgató-helyettesé.

Ezek után már azon sem lehet csodálkozni, ha közvetve ugyan, de maga Simicska Lajos is megjelenne a képben, ugyanis a sajtó képviselői közül egyedül az ő érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet újságírója ül végig minden tárgyalást, ami után a lap szinte csak a felperesi oldal állításait igazolni próbáló cikkeket publikál. Sőt, a csatába múltkor már a szintén Simicska-érdekeltségű Hír Tv is beszállt egy híradós anyaggal. Az újabb izgalmak előtt összefoglaljuk, mi történt július 16-án.

Ha abban állapodnak meg, a bérlő akár szökőkutat is építhet a szobában

Az első másfél óra többek között azzal telt, hogy a tárgyalást egyébként végig határozottan vezető és felkészült bíró, valamint a felperes Eximbankot képviselő ügyvédnő arról beszélgettek, hogy a korábban tanúként meghallgatott személyek is jelen legyenek, lehetnek-e a tárgyalás további részén, illetve napjain. A vitát az váltotta ki, hogy idézés nélkül, önkéntesen megjelent Darabos Tamás korábbi vezérigazgató-helyettes is, hátha szükség lesz rá (az ő hétórás meghallgatásáról már múltkor beszámoltunk). Mondjuk neki pont ezután a másfél óra után mennie kellett, addig a tárgyalótermen kívül várt a sorára.

A Polgári Perrendtartásról vívott szócsata csak előjáték volt. Kiderült, a felperes előző nap küldött beadványát, ami ráadásul egy új kérelem volt, a bíró nem kapta meg – nem is kaphatta volna, amikor az ügyvédnő nemcsak egy nappal a tárgyalás előtt, hanem ráadásul a Bíróságok Napján faxolt, ami – az igazságszolgáltatás területén köztudottan - minden bíróságon szünnap. Az iratismertetéskor az is szóba került, hogy az adott időszakban többezer email keletkezett, aminek egy része a felperesi képviselő szerint „a jó erkölcs szempontjából jelentőséggel bír”, be is csatolták rögtön.

Az alperesi képviselő sem kapott meg egy beadványt, amit a jóhiszemű pervitel ellentéteként értelmezett, állítása szerint az Eximbank képviselőjének korábbi beadványáról csak három nappal a tárgyalás előtt, a bíróságon iratbetekintéskor szerzett tudomást. Miután ezt jelezte a felperesi ügyvédnőnek, délután megkapta faxon is az anyagot, de a többi észrevételt és a mellékleteket csak a tárgyalás előtti napon délután ötkor.

Ezt követően a felek a Lánchíd Palota átalakításába fektetett százmilliók és ennek esetleges jó erkölcsbe ütközése kapcsán vitatkoztak egy jót, pusztán elméleti síkon. A ius tollendi (elviteli jog) mellett logikai alapon az is szóba került, hogy egy beruházás milyen hatással van az ingatlan értékére és a bérleti díjra, amihez a felperesi képviselő újfent hozzátette, hogy márpedig a Lánchíd Palota bérleti szerződése jó erkölcsbe ütközik, és ezt kicsit később megtoldotta azzal, hogy a bérbeadó gazdagodása miatt.

Ha kötünk egy bérleti szerződést és abban az szerepel, hogy a bérlő szabadon átalakítást végezhet, és a bérlő szökőkutat épít a szoba közepére, akkor azt teszi” – próbált valóságközelibb példát hozni a bíró emlékeztetve a feleket a bérleti szerződések kölcsönös megállapodásokon alapuló mivoltára. Az Eximbank képviselője kijelentette, hogy ők számlával igazolhatóan 600 millió forintot költöttek a Lánchíd Palotára, a bérbeadók által kifizetett 200 milliós kialakítási hozzájáruláson felül, mert abba csak az alapszintű átalakítás fért volna bele. Mindez azért különös, mert végleges szerződés előtt Nobilis Kristóf cége külön szakértői véleményt készíttetett arról, hogy a felajánlott 200 millió forint elegendő lesz-e a korábbi színvonalnak megfelelő kialakításhoz - a válasz igen volt.

Ezen kívül még két szakértői vélemény született: az Eximbank-MEHIB által felkért szakértő (CBRE), valamit a bíróság által kirendelt független szakértő is egybehangzóan állította, hogy 200 millió forint elegendő az átalakításra. Külön érdekes, hogy az Eximbank úgy tesz, mintha egy forintot sem kapott volna Nobilis cégétől, hiszen az eredeti keresetben 800 millió forint megtérítését követeli a bérbeadó cégtől. Ebben 300 millió forintnyi olyan bútor és egyéb tárgy is benne van, ami egyébként állagsérelem nélkül elszállítható. Ráadásul attól, hogy ha a bank valóban még több pénzt beleölt a beruházásba, még egyáltalán nem biztos, hogy az másnak is hasznos, pontosabban értéknövelő lesz.

Hogyha valaki piros autót vesz bérbe, de az adott cég döntése szerint csak fehéret használhat, akkor ennek nincs értéknövelő hatása” – érvelt az alperesi képviselő. Sőt, állítása szerint a bérbeadó még bukhat is, hiszen az eredeti állapot helyreállítása - szakértői vélemény szerint - több, mint félmilliárd forintba kerülne.

Keresetmódosítások a cilinderből

Délelőtt tíz körül aztán újból fellángolt a tanúk körül kialakult vita. Az, hogy a jövőre nézve milyen keresetmódosítást fog a cilinderből elővenni mondatkezdésből már sejthető volt, hogy a bíró nem látja értelmét annak a felperesi indítványnak, hogy a korábban meghallgatott tanúk ne lehessenek jelen a többi tanú meghallgatásakor, pláne úgy, hogy a felperesi képviselő „folyamatosan csöpögtetve terjeszti elő az okiratokat”. Válaszul az Eximbank képviselője azzal érvelt, hogy ha a korábbi tanúk végighallgatják a többieket, a későbbiekben, ha szükség lenne rájuk, nem tudnak elfogulatlan tanúvallomást tenni. „Akkor ott várakozzanak a folyosón?” – kérdezett vissza a bíró, majd közölte, hogy nem látja akadályát annak, hogy meghallgatása után a tanú továbbra is a tárgyalóteremben maradjon. „Olyan nincs, hogy elengedem és újból megidézem, amikor az ellentmondás ott helyben szembesítéssel is tisztázható” – zárta le a vitát, majd hozzátette, hogy pergazdaságossági szempontból is ez a helyes megoldás.

Az alperesi képviselő, aki az elméleti viták miatt nem fejezhette be a rosszhiszemű pervitelre vonatkozó észrevételeit, végre szóhoz jutott, és elkezdte sorolni, hogy – beleértve az el nem küldött és a tárgyalás napja előtt kézbesített beadványokat – az Eximbank képviselőjének eljárása hol és hogyan sértette a Polgári Perrendtartás szabályait, különös tekintettel a fegyveregyenlőség elvére, ami után kérte a tárgyalás egyoldalú kérelemre való elhalasztását. „Ügyvéd úr, nézze meg, mennyi csokoládét hozott” – mutatott a bíró az alperesi asztalon lévő, valóban két napra elegendőnek tűnő csokihalomra, majd ötperces szünetet rendelt el, hogy egyeztethessen a felekkel, amiből a végén egy óra lett. A tárgyalóterem előtt első meghallgatásukra váró tanúk keményen unatkoztak, mindketten Candy Crusht játszottak, vélhetően már reggel óta.

"Matolcsy is erkölcstelen, amiért nekem NHP-hitelt adott?"

Csaknem fél 12-kor kezdődött az érdemi rész, Nobilis Kristóf újbóli meghallgatásával. Ha átlagolni lehetne, az Eximbankot képviselő Bártfai Beatrix összességében a kérdések nyolcvan százalékát, a maradék húsz százalékot az alperesi képviselő tette fel, és ez így van minden tanúnál. Új információ igazából nem került elő, Nobilis Kristóf néhány bővített mondattal ugyanazt mondta, mint amit eddig. A Lánchíd Palota akkoriban a CIB Bank tulajdonában volt, egy sikertelen hasznosítási kísérlet miatt került oda. (A korábbi tulajdonos szerint jogellenesen, ami miatt pert indított a CIB Bank ellen). Elmondása szerint a Lánchíd Palotát mindenképp megvette volna, igazából csak a szituáción múlott, hogy milyen konstrukcióban. Későbbi jogi képviselőjétől tudta meg, hogy valaki már bérleti ajánlatot tett a Palotára az Eximbanknak, de abban is biztos volt, hogy ez így abban a formában nem finanszírozható. Az Eximbank-MEHIB vételi opciója már akkor benne volt az ajánlatcsomagban, szerinte ő ezt csak "megörökölte", alapvetően maga az Eximbank kötötte ki. Amikor a felperes képviselője megkérdezte, ki volt a bérbeadást tervező üzletember, Nobilis nem volt hajlandó kiadni a nevét sem, ellenben készségesen megjegyezte, hogy "kérdezze meg ügyvédnő a bankot és Puskás Andrást, aki korábban az V. kerület alpolgármestere volt és jelenleg az Eximbank vezérigazgató- helyettese".

Elmondása szerint a Lánchíd Palota megvásárlására külföldi üzletfelei bevonásával egy konzorciumot hozott volna létre, de pont az előszerződés megkötését megelőzően jelent meg a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitel Programja (NHP) amely 10 éves lejáratú, maximum 2,5 % kamatozású hitelt kínált a magyar vállalkozásoknak. Szerinte ez az olcsó hitel tette lehetővé, hogy a valóban kedvező áron (a korábbi ingatlanpiaci válság miatt szinte a negyedéért) megvásárolt ingatlant még a piaci viszonyoknak megfelelő áron, forintért tudja bérbe adni az Eximbanknak. Összehasonlításképpen: míg a korábbi bérleti díj 35-40 euró/négyzetméter volt az épületben, ők négyzetméterenként már csak 19-20 euróval (kb. 6000 forint) számoltak. „Most akkor a Jegybank Elnök úr is erkölcstelen, amiért nekem NHP hitelt adott?” – vetette fel Nobilis Kristóf.

Amikor a bank jelezte, hogy egy ukrán befektetői ajánlat is jött az épületre, nemcsak a hitelfelvétel, de az előbérleti szerződés megkötése is sürgetővé vált, mert „más feltételekkel kapok hitelt, ha van bérlő” – mondta a vállalkozó, állítása szerint sem az Eximbank vezetésének döntésében, sem a döntés előkészítésében nem volt semmilyen szerepe. Nemcsak őt, de az Eximbankot is szorította az idő, minél előbb be akartak költözni, a Nagymező utcai székház bérletét nem akarták további öt évre meghosszabbítani. Arra a kérdésre, hogy az Eximbank a CIB Banktól tudta-e volna közvetlenül bérelni az ingatlant, nemmel felelt, a közvetlen megvásárlásról meg az volt a véleménye, hogy „biztos magasabb árat mondtak volna az Eximbanknak, mint amennyiért én vettem.” Arra a kérdésre pedig, hogy az előbérleti szerződés megkötése előtt voltak-e műszaki egyeztetések, az volt a válasz, hogy „igen, a felek közösen felmérték az ingatlant”, de „ez nem úgy nézett ki, hogy vezérigazgató úr meg én elmentünk a mérőszalaggal, szakértői csapatok intézték.”

Aztán elhangzott a tárgyalás legjobb mondata is, ugyanis Nobilis Kristóf mosolyogva megjegyezte, hogy „a felperes próbálja az ingatlanfejlesztés folyamatát valami rettenetes dolognak beállítani. A Pasa-parkot például saját erőből finanszíroztuk, és mindenki ott vett lakást, Puskás úr és Varga miniszter úr is.” Szerinte semmi kivetnivaló sincs abban, hogy jó áron vette meg a Lánchíd Palotát: „a vak is látja, hogy ez egy nagyon drága épület. Az üzlet legjobb része, hogy nyertem vele, mert a piaci viszonyok miatt nyomott áron tudtam megvenni”.

"Kicsit bonyolultabb annál, ahogy ezt tetszik gondolni"

Rövid ebédszünet után már látszott, hogy Nátrán Roland – sorrendben a harmadik – meghallgatásán kívül nem lesz idő további tanúkra, ezért a bíró elengedte a folyosón várakozókat. Az ex-vezérigazgató ezúttal is állta a sarat, bár a felperest képviselő ügyvédnőnek majdnem sikerült kiborítania, amikor úgy tett, mint aki keményen belemegy a közgazdaságtanba, például így:

Nem vagyok közgazdász, csak jogász meg háziasszony. Nekem is van otthon mérlegfőösszegem. Ha emelkedik a bevételem, és várhatóan beköltöznek a nagyszülők, kicsi lesz a ház. Ha 20 millióhoz behúzok még egy 800 milliós bevételt, lehet, hogy a Sándor palotát is kibérelhettem volna. Mi köze van a mérlegfőösszegnek ahhoz, hogy milyen irodába kell egy cégnek gazdasági szükségszerűség szerint költöznie?

Ügyvédnő, ha nem tudja, mi a mérlegfőösszeg, akkor nem érti a saját költségét” – érkezett rövid párbeszédet követően a válasz, utána még több hasonló is az ennél kevésbé érthető, többnyire még mindig a mérlegfőösszeg körül forgó kérdésekre: „Ügyvédnő, nem személyeskedek, de képes ön a közgazdasági gondolkodásra? Ilyen jellegű döntéseket nem egy szempont alapján hozunk. Kicsit bonyolultabb annál, ahogy ezt tetszik gondolni. Kommentálhatja, amit mondok, viszont ha alapvető kérdésekkel nincs tisztában, értelmetlenséget kérdez.

A felperesi képviselő még olyanokat is számon kért Nátrán Rolandon, hogy miért nem tartalmazott az egy évre szóló üzleti terv tízéves kötelezettségvállalást, miért nem volt bekalkulálva tíz évre előre a székházbérlet. Viszont több dolog is volt, amire az ex-vezérigazgató már nem emlékezett, ezek zömében a döntés előkészítésre, találkozókra, iktatási rendre és a szervezeti-és működési szabályzatra vonatkoztak. Ami még minket is meglepett, hogy állítása szerint több olyan szerződés is volt, amit el sem olvasott, csak aláírt: „a jogi iroda ellenjegyzése számomra garanciát jelentett arra, hogy az mindenben megfelel a jogszabályoknak és az SZMSZ-nek”.

Egy miniszter 60 milliárd forintért kezd el aggódni, nem 6 millióért

Ezek után a felperesi képviselő a döntéselőkészítést- és jóváhagyást kezdte boncolgatni, miről tudott és mit hagyott jóvá az Eximbankot akkor felügyelő Varga Mihály miniszter, hozott-e alapítói hozzájáruló határozatot a székházváltásról, illetve költözés előtt módosították-e az alapító okiratot, és miért nem.

Nátrán Roland szerint Varga Mihály tisztában volt a változásokkal és nem élt kifogással a székhelyváltozás miatt. Utoljára 2014 november végén beszéltek, akkor az ex-vezérigazgató említette neki a Szíjjártó Péter rendelte felügyelőbizottsági vizsgálatot, amire Varga nem tett észrevételt. Nátrán azt mondta, Szíjjártó minisztert is mindenről tájékoztatta, sőt, volt olyan levél is, amit egyszerre mindkét miniszternek is elküldött.

Ismerte a miniszter a bérleti szerződés feltételeit?” – kérdezte a felperesi képviselő, mire az alperes indítványozta Varga Mihály meghallgatását. „A Lánchíd Palota bérlete havi 6 millió forinttal került többe, mint a jelenlegi székházé. Egy miniszter 60 milliárd forintért kezd el aggódni, nem 6 millióért. Nem mertem volna olyan kérdést feltenni a miniszternek, hogy havi hatmillió többletkiadás belefér-e - ha megtettem volna, alkalmatlan lettem volna a pozíciómra. Előzetes alapítói hozzájárulást pedig azért nem kértem be, mert miniszter úr azt mondta, a menedzsment feladata, hogy a bank prudensen és szakszerűen működjön” – mondta az ex-vezér, aztán az iktatási rendszer körüli anomáliákról szóló vita végén hozzátette, hogy „2013-ban nem azt vállaltam, hogy az új miniszter 2014-ben kirúgja a projektért felelős vezérigazgató-helyettest és Fejérvári Levente személyében egy olyan embert állít a helyére, aki ebben a kérdésben teljesen tájékozatlan, és emiatt több hónapos csúszást szenved a projekt, valamint 2014-ben elvonja a döntési hatáskörömet és az igazgatósághoz telepíti. Figyelmeztettem az igazgatóságot, hogy ez csúszást eredményez és többletköltséget okoz.

Nátrán Roland teljesen abszurdnak tartotta azt a felperesi képviselőtől származó ötletet, miszerint neki oda kellett volna mennie a CIB Bankhoz, hogy Nobilis Kristóf cége helyett egyenesen az Eximbanknak adják el az ingatlant. „Azért nem mentem oda az ingatlan eladójához, mert akkor még nem állt fenn vételi szándékunk. Opciós szerződést azért kötöttem, mert a jövőbeli vételi lehetőséget biztosítani szerettem volna” - nyilatkozta.

Úgy tűnt, a végére a felperesi képviselőnek sikerül egy kis izgalmat keltenie a tárgyalóteremben, amikor közölte, hogy márpedig az államnak a Lánchíd Palotára elővásárlási joga volt, de a volt vezérigazgató ennek nem tulajdonított jelentőséget, hiszen az eladó CIB Bank a jogszabályoknak megfelelően a Forster Központ, a Fővárosi- és az I. Kerületi Önkormányzatot is értesítette, de az állam nem élt az elővásárlási jogával.

Mivel a július 21-ei tárgyaláson távol voltunk, nem tudjuk mi lett Nátrán Roland tanúmeghallgatásának vége, egyáltalán vége lett-e. Szerintünk túl sok minden nem történhetett, de egyre kevésbé látszik biztosnak, hogy az új vezetés támadása teljesen megalapozott. A jelenlegi valós helyzet az, hogy az Eximbank-MEHIB, azaz az rajta keresztül az állam, továbbra is két helyre fizet bérleti díjat, a Lánchíd Palota pedig a nagy átalakítás óta is üresen áll. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ilyen lenne a felelős gazdálkodás.

Mi az a Forster Központ?

„Régészet, műemlékvédelem, műtárgyfelügyelet, feltárás, tudományos kutatás és összegzés, védések előkészítése, dokumentálás, nyilvántartás, állami tulajdonú kastélyok, paloták, várak, történeti parkok vagyonkezelése, fejlesztése, bemutatása, üzemeltetése, európai uniós és hazai finanszírozású projektek megvalósítása, a hazai világörökségi helyszínekkel kapcsolatos feladatok ellátása" – mindez együtt a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. A magyar örökségvédelem egyes számú letéteményese, amely névadójához, a jogvégzettségű művészeti íróhoz, a Magyar Tudományos Akadémia és a főrendiház tagjához, báró Forster Gyulához (1846-1932) hűen szakmai irányítóként vesz részt örökségi értékeink védelmében, megőrzésében, helyreállításában, fenntartható fejlesztésében.

A Magyar Államot a műemlékek és régészeti lelőhelyek tekintetében megillető elővásárlási jogot a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központról szóló Korm. rendelet alapján, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (a továbbiakban: Forster Központ) gyakorolja, országos illetékességgel.
A tulajdonosoknak műemléki vagy régészeti védelem alatt álló ingatlan elidegenítése során a következőképpen kell szabályszerűen eljárnia: Az elfogadni kívánt vételi ajánlatot a szerződés megkötése előtt teljes terjedelmében köteles közölni az elővásárlásra jogosulttal, jelen esetben a Magyar Államot képviselő Forster Központtal.

A Forster Központnak lehetősége van a Magyar Állam képviseletében a megküldött ajánlatot elfogadnia, ugyanazokkal a feltételekkel, amelyek az ajánlatban szerepelnek. Így a Magyar Állam vásárolja meg az eladásra kínált ingatlant az ajánlatban megadott feltételekkel.

Amennyiben a Forster Központ arról nyilatkozik, hogy nem kíván élni az elővásárlás jogával, az eladásra kínált ingatlan tulajdonosa az ingatlant az ajánlatnak megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételekkel eladhatja.

Amennyiben a vételi ajánlat megküldése bármilyen okból elmarad, a Forster Központ a megkötött adásvételi szerződés alapján is jogosult nyilatkozatot tenni.

Ha az adásvételi szerződés megkötése során a Magyar Állam elővásárlási jogát nem vették figyelembe, a megkötött adásvételi szerződés hatálytalan az elővásárlással jogosulttal szemben, a Magyar Állam azt jogosult bíróság előtt megtámadni.

Az illetékes földhivatal emellett a tulajdonjog bejegyzését elutasítja vagy hiánypótlást ír elő.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.