Demokráciadeficit és nyomor

Semmi jót nem várhatunk 2012-től

Induljunk ki abból, hogy nem tartozunk abba a 3%-ba, akik a magyarországi magánvagyon 48%-át birtokolják. Ebben az esetben elmondható, hogy a 2012-es év nagy valószínűséggel minden tekintetben rosszabb lesz számunkra, mint a 2011-es, és ez főként egy végtelenül arrogáns, az önmérsékletet hírből sem ismerő, antidemokratikus hatalomnak lesz köszönhető.

2012.01.02 09:45sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ami Magyarországon épül, nem diktatúra. Nem diktatúra azért, mert a hatalom a néptől ered (Orbán Viktort és pártját nagy többséggel választották 2010-ben), és azért sem, mert például ilyen írások megjelenhetnek. Nem törekszik az állam az élet minden területének átpolitizálására. Ez nem totális felfogás, hanem sokkal rafináltabb és valamivel élhetőbb is annál. A jótól azonban nagyon messze van: ugyanis minden olyan érték kiveszett ebből a magyarországi demokráciából, amiért, mondjuk, 1989-ben rendszert váltott az ország. Ami viszont talán ennél is nagyobb veszély, hogy a szocializmus kevés pozitívuma (voltak ilyenek) közül a legfontosabbak is teljesen elvesztek.

Kezdjük egyből ezzel az utóbbival. A szocializmus hátrányait mindenki kívülről fújja: nincsen demokrácia, szabad sajtó, nincsen verseny, nincsenek jó termékek, ideológiai hülyítés megy, és ráadásul csak rossz helyekre lehet menni nyaralni. Ezek – talán a nyaralást leszámítva – igenis súlyos gondok, nem szabad bagatellizálni őket. Volt azonban a szocializmusnak két rendkívül fontos előnye is: a relatív jólét és a társadalmi mobilitás. Relatív jólét alatt azt értjük, hogy nem kellett 40 évet dolgozni egy garzonlakás megvásárlásáért, nem ment el az emberek fizetésének háromnegyede rezsire, és az alapvető élelmiszerek olcsók voltak. Ennek persze ára volt, meg bizonyos feltételei is (például az Oroszországból származó olcsó nyersanyag), de tény, hogy a sárga csekkek akkoriban nem keserítették annyira az életet, mint most.

Ennél is fontosabb volt azonban a társadalmi mobilitás: az, hogy a Kádár-rendszerben egy szegény, iskolázatlan és vidéki családból kinőve valóban fel tudhatta küzdeni magát az értelmiség köreibe az, aki szorgalmasan tanult vagy tehetségesebb volt valamiben. Ilyen történetek ma is vannak, de csodaszámba mennek; holott az esélyegyenlőség a liberális demokrácia alapja kéne, hogy legyen. 2012-től Magyarországon nemcsak a szegénység fog jelentősen nőni az új, leggazdagabbaknak kedvező adórendszernek köszönhetően (milyen fontos például a fent említett, magyarországi magánjavak felét birtokló 3%-nak kedvezni, ugye), hanem a társadalmi mobilitás is csökkenni fog a szegényellenes lépéseknek és az új oktatási rendszernek köszönhetően. Nem lennénk meglepve, ha a szlovákiai éhséglázadásokhoz hasonló jelenségek ütnék fel a fejüket Magyarországon is az elkövetkező években. (Egyúttal mindent elmond a rendszerről, hogy az ezt kiváltó Dzurinda-kormány nemzetközi reputációja tökéletes, mert bár gazdasági teljesítményük valóban értékelhető, azért normális fejjel nem támogatnánk olyan vezetést, amelyik alatt éhséglázadás tör ki az országban.)

De ha gazdagok nem leszünk – ami elég fontos –, legalább a szabadságunkat ne vegyék el, gondolhatnánk, hiszen ezért volt rendszerváltás, pontosan ebből a pártállami időszakból lett elegük az embereknek 1989-ben, abból, hogy nem volt tisztességes és független média, nem voltak olyan szervek, amelyek megvédték az embereket a korlátlan hatalomgyakorlástól, hogy nem volt szólásszabadság, hogy politikai vélemények alapján lehetett állásokba be- és állásokból kikerülni, hogy röghöz kötötték a fiatalokat (és időseket egyaránt), hogy a jólétben élő Nyugat helyett a Keletet majmoltuk, persze más választásunk nem igazán lévén, akkor még. Bármiféle áthallás a jelenlegi helyzettel semmiképp sem a véletlen műve.

De amiből különlegesen elegük lehetett a rendszerváltóknak, az a kivételek és kivételezettek rendszere, ami a szocializmusban, főleg annak végén még istenes volt az Orbán-kormányhoz képest, mert ott a közért legalább nyíltan volt állami, nem kellett kreatív jogszabály-alkotással „helyzetbe hozni” a pártfinanszírozás-gyanús cégeket, hogy csak az árulhasson, nyerhessen, pályázhasson, aki fideszes. Vagy csak az ne fizessen bankadót, esetleg csak az kapjon állami megrendelést bármiből, mi több, rádiója is csak annak lehessen.

Szóval 2012 így köszönt ránk, demokráciadeficittel, szegénységgel, sőt, nyomorral, kivételekkel és kivételezettekkel. Van-e lejjebb? Sajnos mindig van. Mondjuk, az Európai Unióból való kilépés vagy egy államcsőd ilyen lehet. Ha most senki nem kacagta ki ezeket a felvetéseket, akkor már az is önmagában minősíti a kormányt, amelyet szerencsére alig lehet leváltani, mert a választási rendszert is ők írták – magukra.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.