Amiben Orbán és Gyurcsány egyetértenek

Újra diktatúra előtt hajlong Magyarország

Ha reálisan nézzük, jobban teszi egy, az európai közösség perifériáján tengődő kis ország, ha jó viszonyt ápol a gazdasági világhatalommá vált Kínával. Ugyanakkor mindez a legkevésbé sem jelenti, hogy ne lenne visszatetsző, ha magyarként állva kell tapsolni a kínai miniszterelnöknek.

_{2011.06.27 07:10sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Vagy azt, hogy ne kellene felvonni a szemöldökünket annak láttán, hogy magyar kollégája, Orbán Viktor egyetlen perc alatt felejti el sok-sok év emberi jogi küzdelmét, amit többek között olyan elnyomókkal szemben folytatott, mint a kínai kormányfő.

Mára senki számára sem kétséges, hogy sok minden megváltozott azóta, hogy Orbán Viktor 1989-ben a Tienanmen téri események kapcsán megszervezte a kelet-európai régió egyetlen tüntetését a kínai nagykövetség elé. 2002 óta is sok víz lefolyt a Dunán és a Jangcén egyaránt: ekkor alakult meg a Fidesz diktatúra-ellenes akciócsoportja, többek közt olyan követelésekkel, mint hogy „az Országgyűlés választott tisztségviselői, a parlament elnöke, alelnökei, a bizottságok elnökei, alelnökei ebbéli tisztségükben ne utazzanak olyan országokba, ahol nem szabadon választott parlamentek működnek, és ilyen országokból ne is fogadjanak delegációkat.”

_{Fotó: kormany.hu}

Még 2008-ben is erőteljesen Kína-ellenes retorikát használt a Fidesz: Balogh Zoltán, Semjén Zsolt és Herényi Károly határozati javaslatot is benyújtottak, amelyben felszólítják a kínai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközileg elismert emberi jogokat, és vessen véget Tibetben az erőszak alkalmazásának. Szájer József pedig az Európai Parlamentben szólalt fel Kínával szemben szokatlanul kemény hangnemben, tűrhetetlennek nevezve, hogy egy állam "saját polgárait gyilkolja".

A Fidesznek 1989 és 2008 között igaza volt: Kína úgy kezeli az emberi jogi egyezményeket, ahogy profi betörő a rendőrséget: tud arról, hogy létezik ilyen, csak éppen nem érdekli.

A Fidesznek és Orbánnak természetesen bizonyos szempontból most is igaza van, amikor szívélyes látogatásra invitálja Kína miniszterelnökét, Ven Csia-paót. Magyarország pici, nem túl gazdag és gazdaságilag kiszolgáltatott ország. Kína pedig a világ első számú hatalmának, az USA-nak is fő hitelezője. Jogosan senki nem mondhatja, hogy a magyarok akkor járnának jól, ha úgy bánnának Kínával, mint Kína az emberi jogokkal (lásd fent). Legalábbis gazdasági szempontból biztosan nem.

Ugyanakkor volt a kínai látogatásnak néhány olyan eleme, amely első, de második olvasatra is érthetetlennek, illetve elfogadhatatlannak tűnik. Az még rendben van, hogy Magyarország fogadja egy lényegében diktatúrát működtető ország első vagy második emberét, ha ez az ország gazdaságilag megkerülhetetlen. De nem túlzás fizetett statisztákkal állva megtapsoltatni a kínai miniszterelnököt? Nem túlzás betiltani a Tibetért demonstrálók tüntetését, ellentmondva az alkotmánynak, minden létező magyar törvénynek és nemzetközi egyezménynek? Nem problémás némileg, hogy az államadósság ellen "háborút viselő" (Orbán Viktor) ország 1 milliárd eurós hitelt vesz fel Kínától? Vagy az, ha az önrendelkezést, a függetlenséget nagyra értékelő kormány lényegében felajánlja Kínának, hogy vásárolja be magát Magyarországra?

_{Fotó: kormany.hu}

A látogatás és a szívélyes fogadtatás önmagában "csak" annyit jelent, hogy a kínai nagykövetség előtt az emberi jogokért tüntető, ellenzéki Fideszből húsz év alatt külpolitikájában pragmatikus, a gazdaság vélt érdekeit a szabadságjogok elé helyező kormánypárt lett. A miniszterelnök látogatására fizetett statiszták, a gyülekezési jog korlátozása, az, hogy Magyarország a kormányt kritizáló EU-tagországok helyett inkább a demokrácia iránt érzéketlen Kínával szeretne gazdasági együttműködést, már egy új irányt jeleznek. Ez az új irány némileg machiavellista: ahogy a demokratikus intézmények kapcsán, a kínai látogatás során újfent is világossá vált, hogy a Fidesznek a saját maga által eltervezett különutas gazdaságpolitika mindennél fontosabb, ennek minden célt és elvet alá lehet rendelni.

Érdekes módon a Fidesznek egy támogatója azért akadt: Gyurcsány Ferenc, aki Facebook-bejegyzésében méltatta a Fidesz kezdeményezését, hogy javítson a kínai-magyar kapcsolatokon. "Amiatt sem kívánok szemrehányást tenni, hogy az elmúlt nyolc ellenzéki év nagyobbik részében egy sor ügyben, elsősorban emberjogi kérdésekben, a tibeti helyzet megítélésében kritikusan viszonyult a hivatalos Kínához" - írja a volt kormányfő, ami több szempontból is sajátságos. Egyrészt ha már Gyurcsány szereti magát úgy feltüntetni, mint aki az orbáni önkény és elnyomás ellen küzd, miért nem tartja fontosnak az annál minden szempontból súlyosabb kínai elnyomás elleni fellépést?

Másrészt jellemző, hogy mi az a téma, amiben Gyurcsány és Orbán egyetértenek. A kínai kapcsolat lehet gazdaságilag előnyös Magyarországnak, de egy diktatúra közelségére nem kellene büszkének lennünk. A volt és a jelenlegi kormányfők egyaránt büszkék rá. Gyurcsány megdicsérhette volna Orbánt az elmúlt fél évben az egyházügyi törvény vagy az ÁFA-mentes adományozás kapcsán, mégis inkább a kínai kapcsolat ápolása miatt tette.

Gyurcsány és Orbán, a demokrácia két kérlelhetetlen védelmezője együtt borulnak a kínai diktatúra lábai elé. Két különböző ember, két különböző politikai vízióval. Az elvekhez való hűség, a hitelesség szempontjából azonban ezzel a gesztussal végre egy térfélre kerültek. Semmi más nem történt, mint hogy összenőtt, ami összetartozik.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter