Mindössze négy darab készült

Drágább, mint egy Picasso: 30 millió dollárt kóstál a Bugatti

A Bugatti Atlantic nevű modelljéből mindössze négy darab készült. Az autó az oldtimerek közül az egyik legfeltűnőbb, a hosszanti irányban rajta végigfutó alumíniumcsík az évtizedek alatt a négykerekű védjegyévé vált. Az egyik példány nemrégiben a világ legdrágább oldtimere lett, 30 millió dollárért cserélt gazdát - ez több, mint amennyit Pablo Picasso vagy Claude Monet egy-egy festményéért adnak.

2011.01.05 09:20MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Azt, hogy képzőművészeti alkotásokért nem sajnálnak ennyi pénzt, már senkit sem ejt ámulatba, de hogy valaki egy autóért 6,2 milliárd forintnak megfelelő összeget fizessen? Nos, ami korábban elképzelhetetlen volt, az megtörtént, egy Bugatti Atlanticért kifizették ezt az elképesztő összeget.

Az amúgy nyugalmas városkában, a kaliforniai Carmelben kiadós embertömeg hömpölygött több mint kétszáz automobilklasszikus között. Délidőben még többen jelentek meg a Tour d'Elegance elnevezésű oldtimer mustrán, amely a Monterey-félszigetet járja körbe. A Merlot étterem előtt különösen nagy volt a zsúfoltság, gyerekeket emeltek a magasba, mobilkészülékekkel készítettek felvételeket.

A kíváncsiság oka azonban az óriási tömegben alig látszott, csak a szürke színű borítás egy-egy darabkája villant fel néha, illetve az Atlantic védjegyévé vált "alumíniumvarrás".

A Carmelben felvonultatott Bugattiból mindössze négy darab gördült le a gyártósorról, ebből kettő őrzi eredeti állapotát. Az egyik példány - az 57 591-es alvázszámú - Ralph Lauren divatcézár birtokában van. A másik az, amelyik a közelmúltban - írd és mondd - 30 millió dollárért cserélt gazdát. Eladásáról még a Wall Street Journal is tudósított.

"Az 57 374-es alvázszámot viselő ritkaságot az autó tulajdonosának, Peter Williamson orvosnak az örökösei értékesítették" - tárta fel a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német napilap.

Bugatti-sorsok

Williamson évtizedekig volt büszke tulajdonosa a járműnek. Megszállott Bugatti-gyűjtő volt. Az autó új tulajdonosa sem most vágott bele az oldtimerek gyűjtésébe, a kaliforniai Peter Mullin már 150 antik darab gazdája, négykerekűinek saját múzeumot is építtetett.

A 30 millió dollárt érő Atlanticra Williamson 1971-ben 59 ezer dollárért tett szert Beverly Hillsben. Az Atlantic modellek közül ez volt az első, 1936-ban Victor Rotschild bankárnak szerelték össze.

A harmadikként készült modell eltűnt a II. világháború őrületében, a negyedik azonban nemrég hirtelen felbukkant. Az 57 473-as alvázszámú autót 1937-ben a francia Jacques Holzschucknak gyártották.

A férfi eladta az autót, egy bizonyos René Chatard vette meg, aki 1955-ben barátnője társaságában utazva végzetes balesetet szenvedett a Bugattival egy vasúti átjáróban. A francia vasúttársaság hosszú ideig elzárva tartotta a roncsokat, míg egy gyűjtő - André Berson - szert tett a totálkáros Atlanticra, és 80 százalékban új alkatrészekből ismét összerakta a modellt.

Ez az autó is bemutatkozott Kaliforniában, ám szakértők vitáznak arról, vajon a negyedik Atlantic eredetinek tekinthető-e.


Lélegzetelállító stílus

A Bugatti első nagy dobása a Type 35-ös modell volt, ezt 1925 és 1934 között gyártották, több mint kétezer alkalommal arattak vele győzelmet a versenypályákon. A siker ellenére a Bugatti az 1930-as évek elejétől mind sporteredményeiben, mind pedig anyagi helyzetét tekintve lejtmenetbe került. A birodalom atyja, Ettore Bugatti ekkor már Párizs környéki ermenonville-i kastélyába vonult vissza, az üzletet pedig fiára, Jeanra bízta. Az ifjabb Bugatti - apja tudta nélkül - egy szenzációs modellt fejlesztett ki, a Type 57-est, amely 1933-ban Párizsban debütált.

Ettore Bugatti dühében Molsheimben készült Buicknak nevezte a járművet, minden bosszúsága ellenére azonban épp ez a széria biztosította a gyár túlélését.

Az 57-es típusból 709 darab készült, ebből 43 a különösen nagyra értékelt 57 s és SC volt. Ezt a modellt a cég versenyautónak is szánta, manapság GT-nek neveznék. A karosszéria áramvonalas volt, ezért az Aero, majd később az Atlantic nevet kapta.

Az elnevezés a Jean Bugatti által nagyra tartott Jean Mermoz repülőpilóta emlékét volt hivatott őrizni. Mermoz 1936-ban az Atlanti-óceán déli részén tűnt el nyomtalanul.

Az 57-es négy formában volt elérhető, Galibier (négyajtós limuzin), Stelvio (cabrio), Ventoux (kétajtós) és Atalante, vagyis Atlantic (coupé) kivitelezésben. A leghíresebb változat mindig is az Atlantic volt, annak ellenére is, hogy a 200 kilométer per órás végsebességű autót soha nem próbálták ki versenyen.

Stílusa lélegzetelállító, még ma is - vélekednek a rajongók. A motorház szokatlanul hosszúra nyúlik, az autót ovális és kerek formák díszítik. Az Atlantic immár "dacos", feltűnést keltő klasszikus, ráadásul a legdrágább is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.